A kert sorsa

Nooooo, időközben alakulunk, mindjárt mesélem is :)

Előtte hadd köszönjem meg, amit Szerafinától kaptam :-)

Nem nagyon követem az ilyen díjazásos rendszert, de tényleg nagyon jól esett, pedig mostanában hanyagolom a blogot rendesen ilyen-olyan okok miatt :( Még egyszer köszönöm! :-)

A kert sorsa továbbra is. Időközben sikerült beszélni az önkormányzattal, és szerencsére a tervek kicsit másmilyenek, mint elsőre mi hallotttuk. Abba nem megyek bele, hogy mennyire meglepődtünk azon, hogy képesek voltak hivatalos megkeresés nélkül már tervrajzokat csináltatni, mert ennek van egy olyan üzenete, hogy csinálj, amit akarsz, úgyis mi vagyunk az erősebbek. Most ez a továbbiak ismeretében mindegy is.

Úgy lesz, hogy a kertünk egy része, a mostani felásott-bevetett terület megy parkolósodni. Ez mintegy 400 négyzetméter (imádtam, ahogy a hivatalos ember félvállról csak annyit mondott, hogy nem olyan sok, köszike!). De a telek maga jóval nagyobb, így fog maradni terület bőven, már ki is néztük, hogy melyik kertrész lesz felásva és bevetve a jövőben. Összességében a gyepes területünk fog csökkenni, elsősorban a kutya kárára, ez a negatívuma a parkoló-biznisznek. Cserébe viszont normális kerítést fognak csinálni a vonatállomás felé, így megszűnik az onnan való bejárkálás hozzánk (kaptunk már el a melléképületeinkben ugráló gyerekeket, akik arról jöttek), no meg el leszünk szeparálva a szomszédtól, ami megint egy nagy lépés előre. Meg persze megvárják, míg mindent learatunk.

Csak hát a munkát elölről kell kezdeni =( Emlékeztek, milyen gazos és lepukkant volt a hátsó kert? No igen, hatalmas munka volt azt rendbe rakni... Oké, most nem onnan indulunk, de egy gyepes-kissé gazos területet kell kigyomlálni, felásni. Egyelőre ott tartunk, hogy kapott egy kis gyomirtót, hogy minél inkább elosszuk a munkát időben, ne ősszel és tavasszal kelljen kapkodni. De végül is terület lesz, kert lesz, örülünk :)

Addig is a mostani kert. Mindig elmaradok az írással, de azért nem is lehet naponta blogolni, bár munka az van bőven (locsolás, gazolás, vetés és aratás), mégiscsak unalmas lenne mindennap írni, melyik növény hány centit nőtt (bár tök jó, amikor két nap után is látjuk, mekkorát nőttek :))).

A lényeg, hogy a borsót már learattuk, kibontottuk, zacskóztuk, lefagyasztottuk, több kilónyit. Mézédes, tényleg nagyon finom :) A helyét kikapáltuk, most tök költözött oda, ami már ki is kelt :) (A kép fos, tudom.)

A bokorbabnak csúfolt futóbabunk időközben kinőtte a helyét, sajnos már több helyen "lefutott" a számára kijelölt területről, viszont rájöttünk, hogy sokkal jobban megéri ilyet termeszteni, mert a bokorbabon lévő termés elhanyagolható mennyiségű ehhez a vadállat módjára terjeszkedő növényéhez képest. Ami a kép bal-alsó részén látható, fura sárga kis valamikkel kitámasztott növénykék, azok a paprikák. Nagyon befürödtünk idén velük, tavaly gyönyörűen termett, most pedig kicsi maradt, nyamvadt, elsárgult, a termése pedig megfeketedett, mielőtt elkezdett érni, úgyhogy azóta már nincsenek, helyette uborka van már ott.

Mint mondtam, a borsó eltűnt most már, mellette ott vannak a paradicsomok. Ezek már előrébb tartanak ennél a képnél, egy csomó zöld termésük van. Tavaly elszúrtuk ott a dolgot, hogy nagyon szorosan összeültettük a paprikával meg a kerítéssel ezeket, nem is tudom milyen megfontolásból, de a fele az állomásé lett meg az enyészeté =/ De most be fog válni, úgy néz ki :)

A cukkini =) A világ leghálásabb és legigénytelenebb növénye, tavaly is rogyásig volt, idén is addig lesz (a képen éppen bimbózik, néhány nap alatt azonban már négy kis cukkinit is felfedeztem rajta, tovább néhány virága is kinyílt már azóta). A mellette lévő tök kicsit le van maradva, de az is szép ám :)

A zeller. Nos, én meg vagyok veszve a nyersen fogyasztott zellergyökérért, ezért is örültem, hogy lett egy ágyásnyi, úgy 20 db, mind gyönyörű és nagy. Persze a húslevesbe is fog jutni, főleg hogy a csigaprobléma megoldódott, és nem zabálják le folyton a leveleit. A képen nem látszik, de kicsit megkapirgálva mi már tudjuk, hogy vaskos gyökér van alattuk :)

A fokhagyma. Nem is kommentálom, a másik kedvenc, nálunk kilószámra fogy, egészséges és finom, no meg nem is olcsó arányaiban, abszolút megérte. Nemsokára szüretelhető, száradnak el a leveleik.

A karalábé :) Egyszer már szüreteltünk belőle, szerintem nem is maradt semmi abból, amit leszüreteltünk. Nem lett fás, tényleg jó időben el lett kapva. Sajnos a második adaggal megint megjártuk, lepermeteztük, és azt hittük, hogy a permetszer egy hetes várakozási idejére pont jó lesz... hát tévedtünk, akkor jöttek a nagyon esős-napos időszakok, a karalábé pedig meg ugrott mint a fene, egy-kettő kissé elfásodott. Ja, a második kép a karalábé őshonos lakóit mutatja, a csigák helyett most velük harcolunk.

Uborka és jobbra a kicsi dinnyék. Növögetnek, most az uborkák el is feküdtek. A furcsa képződmények, ami kiállnak, PET-palackok, amik abból a célból vannak ott, hogy a vizet tartsák. Alul kivágjuk őket, így a növény gyökere gond nélkül tud nőni, ezért is emelkedtek így ki a földből, mert kinőtték a palackos üvegeket.

Kelbimbó. Életünkben nem ettünk, szerintem kétszer láttuk egy hipermarket polcain, majd kiderül :)

A csigaprobléma megoldása, kissé brutális, de hatékony módon.

Ez egy gagyi kép a szilvafáról, hogy várakozásom ellenére LESZ némi termése :) 

Kert most és később(?)

Hááááát, ma újrakezdésként igencsak sokkoló és vegyes hírekkel szolgálhatok... Maga a kert gyönyörű és csodás, igaz idén én nem viszem túlzásba a kertészkedést (az egyetemen most töltöm a leghúzósabb évemet, és enni és aludni is csak lelkiismeret-furdalással tudok), de anya keze munkája hihetetlen, mondjuk neki ez a szakmája is, naná hogy szebb lesz minden az ő keze alatt =)

Először is a tavalyi csiga-problémát megoldottuk, bár állatorvosi lelkemnek nem túl megfelelő módon, valami csigamérget szórtunk körbe a kert szélén, így ott megállj van a csúszómászóknak. Sajnálom őket, nem tehetek róla, de ha belegondolok, hogy egy-egy nap hány csigaházat szedek össze a határmezsgyén (akár 20-at is), ha azok mind rászabadultak volna a veteményesre, bizony akkor nem sok mindenről tudnék írni =S Mindenesetre szinte semmi ilyen típusú kárunk sincs, pedig tavaly a teljes brokkolit lelegelték =( Kétszer is.

A másik, macerásdabb ügy... Még csak nagyon virágnyelven beszélek róla (nem akarom, hogy olyanok bukkanjanak rá, akiknek nem kéne), de egyszerűen muszáj, belső késztetés, hogy valahol kidühöngjem magam. Adott a mi telkünk, a mi kertünk elsősorban, plusz anya imádott virágoskertje. Aki olvasta tavaly a blogot, vagy csak simán visszanéz, az látja, hogy mi a különbség a tavalyi gazos és a tavalyi kész veteményes között, az idei kertet pedig úgyis mindjárt mutatom, az még sokkal gyönyörűbb. Ugye egyértelmű, hogy nem kis munka van benne. Ezenkívül még néhány évvel ezelőtt, amikor a mi kezünkbe került ez a telek... nos, akkor az egész úgy nézett ki, mint a dzsungel, de tényleg machétával kellett vágni az utat a bejáratig. Ez is megszűnt, hála az évek megfeszített munkájának.

Az egy dolog, hogy munka van benne, de a terület maga sem kicsi, konkrétan felénk vannak ekkora telkek házakkal. No, de mellettünk elhelyezkedik egy közterület, amit bővíteni akarnak, egy parkoló. Leszögezem, mi még semmilyen hivatalos értesítést nem kaptunk, arról már hallottunk, hogy tervezik a parkolót bővíteni, de több ember ezt már kész tényként kezeli. A parkoló az állomásnak épül, az ingázók miatt.

/// A véleményemet nem szeretném kifejezni arról, hogy egy kisvároson belül miért kell a vasútállomásig kocsival menni, mikor hat évvel ezelőtt én a város LEGSZÉLÉRŐL (3-4 km) simán biciklivel elkerekeztem ideáig, még meg sem izzadtam, de mindegy, elfogadom, hogy vannak emberek, akik a vécére is... ///

Ennek egyébként van előzménye, mármint a parkolóbővítésnek, mert állandó problémát jelent nálunk ez. Főleg azért, mert sokan két pálcásnak lőtték a jogosítványukat, így amikor várják életük párját a vonatról haza, a kerítésünk elé állnak farral, ennek több hozadéka is van:
- a kapubejárónkban lazán megállnak, nem számít, hogy kiállnánk a köcsival vagy éppen be, csevegnek a kocsitól öt méterre, mi meg könyörgünk, hogy méltóztasson arrébb állni a tankjával
- benyomják a kerítést és a bokrokat (nem hiszem el, hogy emberek ennyire ne érezzék a kocsijuk méretét és a mi kerítésünk határát)
- mivel a kerítés és a házfal között másfél méter van, és a kocsi feneke gyakorlatilag a kerítésnél, a hálószobák ablaka meg szintúgy, így igen kellemesen száll be a bőgő motorú kocsiból a benzingőz, annak minden egészséges mocskával (ez főleg télen probléma, amikor az illető feneke fázik a kocsiban).

(Persze lehetne mondani, hogy milyen hülyeség, hogy ilyen közel van az épület az utcához, és miért ott vannak a hálószobák - a ház több mint 100 éves, kérem előbb volt itt, mint a vasút, hát ezért :) )

A kis kitérőnek az volt a lényege, hogy a parkoló a mi érdekünk is. Lett volna. A megvalósítást ugyanis úgy tervezik - jön a lényeg -, hogy szépen elvesznek a mi területünkből. Az egyik tulaj szerint (ti. a ház egy hatalmas közös épület, számtalan tulajdonossal) egy métert és a veteményes egy részét (ettől még maradt volna egy kellemes nagyságú telek). Anyával túlléptünk ezen néhány nap alatt, cserébe úgyis kapunk valamit, anya magaságyást szeretett volna. Ennyiben maradtunk. Mivel a tulajdon közös, a területadás is a közösből megy, így mindenki kap valamit cserébe (ebbe nem akarok belemenni, csak jelezni próbálom, hogy a tulajdonosoknak érdeke, hogy az üzlet összejöjjön).

A probléma az, hogy hiába közös a terület papíron, gyakorlatilag csak a mi részünkből megy a föld. A középső házak tulaja szerintem az életében egy kapavágást nem csinált ezen a kerten, sőt saját bevallása szerint nem is érdekli, a másik szomszéd pedig a saját kis részén időnként elvan (hajlandó lenyírni a füvet, talán a leveleket is összeszedi), de nagyjából őt sem érinti az egész, mert a kertrésze a közelébe sincs a leendő beruházás színhelyének, tehát valljuk be, az ő életében sok változást ez nem hozna.

Ez megint egy kis kitérő volt, hogy érthető legyen, mi a gond. Ugyanis ma egy rokonunk jött, mert utánakérdezett a dolgoknak, hogy pontosan hogy is megy ez a beruházás. Most akkor tényleg egy métert elvesznek oldalról? A túrót!! Egy méter MARAD MEG. Kiderült, hogy annyira ki akarják bővíteni, hogy a kocsibejárónktól egy méterre húznák meg a határt, ezzel parkoló lenne:
- a TELJES veteményesből,
- a kutyánk területéből,
- anya virágos kertjéből,
- és menne a kukába több gyümölcsfánk és egy juharunk is, a sövényről már nem is beszélve.
Mi ledöbbentünk. Nem csak a tervezett pusztítás miatt, hanem mert az egész szép nagyságú telekből gyakorlatilag egy társasházakhoz általában tartozó kis füves rész maradna és a kocsibeálló, szóval a szegény kutyának lenne egy kellemes területe, meg két rózsabokorra elegendő hely... Emellett nem oldódik meg a parkolás, mert ugyanúgy odafüstölnének az ablakba, csak a spájz és a fürdőszoba ablaka lesz a szenvedő alany. Király.

Nyilván nem fogják ezt megtenni az engedélyünk nélkül, de már a terv is brutális. És mivel elvileg többségi szavazás van a közös tulajdonról, hiába a "mi" részünk szóbeli megegyezés alapján, a többi tulajdonosé is, így előfordulhat, hogy ennek ellenére is viszik a francba az egészet (bár én most mindenképpen utánanézek, mert nem létezik, hogy a jogszabályok ilyet engednek - biztos hogy egy ingatlan tulajnak van vétójoga, olyan nincs hogy nincs!). Mindenesetre tervben van egy B terv is, ha mégis annyira kell a terület, vigyék a házrészünket is, és fizessék ki, mi pedig tudnánk egy normális kertes, önálló házat venni. Csakhát hitelt ki szeretne felvenni most, ha nem muszáj...? Majd kiderül, de még mindig hihetetlen számomra, hogyha valaki valamit a fejébe vesz, akkor képes másokon kersztül is áttaposva véghez vinni (értem ezalatt az illető tulajt, aki a saját pecsenyéjét sütögeti a mi kertünk árán).

Vissza a kerthez! =)
- Van néhány paradicsom és paprika palánta, előbbiek szépek, utóbbiak furák. Ugyanattól a hölgytől vettük, mint tavaly, akkor rogyásig volt, most meg kókadoznak, dobálják a virágukat, meg minden bajuk van.
- A krumplit hagytuk, nem jött be, erre idén egy csomó kikelt, velük együtt megjelentek a krumplibogarak is (tavaly nem voltak!), szóval gyomláljuk őket keményen.
- Hagyma dettó, ültettünk, de a tavalyi is kikelt, amit nem szedtünk ki, igen vicces, hogy az újratervezett utak mentén a letaposott területeken is simán előbújik :)
- A fokhagyma újdonság a tárkonnyal együtt. Utóbbival anno próbálkoztam, de nem volt hajlandó kikelni, így hagytam. De amit már egész pofásan kaptunk, az nagyon jól beválik.
- A bab és borsó szokásosan megvan, előbbivel kicsit szívunk, mert bokorbabot vettünk és ültettünk a zacsi szerint, ennek ellenére szépen fut felfelé a hálón... A többi zacskóból bokorbab kelt ki, az az egy "selejtes" volt, de mondhatom, sokkal szebb a futó mint a bokor, de olyan macerás ez a hálókészítés... A bokorbabunk amúgy is reflexből tetves lett, tiszta katicabogár ezért minden, idejönnek vacsizni, csak nem esznek eleget :)
- A gyümölcsfák még tavaly megmetsződtek, ennek megfelelően idén valahogy semmi nincs rajtuk, talán két szem szilva, azt is leverte a vihar :(
- Fehérrépa, sárgarépa újratöltve, előbbi végre sikeresen kikelt, csodaszép, köztük néhány fej saláta, eredetileg sorjelzőnek, de a méretük alapján jó lesz az bőőőőven enni is.
- Uborka, speckó módszerrel. Ezt elfelejtettem lefényképezni, majd valamikor pótlom, a vízhasznosítás miatt nyitott palackokkal próbáltuk együtt ültetni őket, egyelőre működőképes a dolog.
- Kelbimbó, karalábé. Egyiket sem szeretjük különösebben =D Na jó, inkább csak nem nagyon vettünk ilyeneket, előbbit szerintem még nem is nagyon ettem, de most majd kiderül :) A karalábét is majd fotózom, van már egész nagy is köztük :)

Képek az állapotokról

Most így néz ki nagyjából. Az a fura oszlopos teniszháló a BOKORbabnak készült, ugyanis hiába ez volt a cosmagolásra írva, ez a bab bizony fut, mint a veszedelem. Egyébként gyönyörű, csak nem bokorbab...
(Emellett hadd tegyem hozzá, hogy a kép jobb szélén lévő gazos területet a szomszéd használta. Egy darabig. Amíg szemetet hordott rá. Ha befuccsol a parkolóprojekt, akkor kigazoljuk, és használjuk.)

A fokhagyma.

A tök. Vagy a cukkini, most így nem tudom :)

Zeller, csigapusztítás nélkül (tavaly ilyenkor csak a száruk meredt az égbe, levél nélkül...

Ez eper. Vadepernek nézem, de nagyon furcsa, hogy ott kelt ki pont (a betonterasz mellett), ahová a sikertelen eperültetés után mérgemben kihajítottam az egész láda epret. Lehet tényleg a szabadság hiányzott neki =D 

Idén

Ha összeszedem magam, lesznek bejegyzések az idén is, csak nagyon hanyagoltam itt mindent, télen a tél miatt, most a vizsgaidőszak miatt, pedig sokkal több és szebb fotónk is lesz majd, mert a kert gyönöyrű, és minden okosabban is csinálunk =))) Majd igyekszem ám!

Ősz

Hát, igen elhanyagoltam a blogot... De persze a kertről nem feledkeztünk meg annyira :-)

Az van, hogy azért mégiscsak elhanyagoltuk egy kicsit. Begazosodott, bár az előző évi kinézetéhez képest, azért nem is csodálkozunk, hiszen nem lehetett azt egy-két perc alatt eltüntetni örökre. De ettől függetlenül kiválóan termett (majdnem) minden, és jövőre is nekifutunk, persze már most kezdjük :-)

Tehát a végeredmény:
- a paradicsom, a paprikák mind nagyon-nagyon beváltak, volt friss reggelire, főztünk is be, jó sok lett, tehát abból lesz jövőre is
- a tök is kiváló volt, bár annyit nem termett, mint gondoltuk, de ami volt, az bezony elfogyott
- a cukkinit még most is nyögjük, pedig nem is szedtünk le mindent, meg egy csomót el is adtunk, hát még most sem tudom, hogy hogyan lett ennyi, pedig esszük is kemények, legközelebb nem ültetünk ilyen "sokat"
- a sütőtök, pfff.... Nem termett sokat (bár igen nagy területet befutott, konkrétan a szomszéd fél kertjét is :D), de szép nagyokat, viszont ezzel az lett a probléma, hogy háromszori nekifutásra sem sikerült ehetőt csinálni, hiába volt (állítólag) jó ízű, egyszerűen nem a mi ízlésünk, úgyhogy ez ki fog maradni.
- a krumplit kiszedtük, nem lett valami húdesok, és eléggé aprók voltak (jó, volt nagyobb szem is), de finom, viszont újra nem fogunk ültetni ennyit
- a barackfa meghót, úgyhogy ki lett vágva :-(
- a szilvát apa lekajálta a fáról, sokat nem láttunk belőle =D
- a babok közül a szárazat megette a csiga, hasonlóan járt a brokkoli, karfiol, de a zöldborsóban és a zöldbabban is jó sok kárt csinált
- a sárgarépa elég jól termett, a zeller is szép lett a kaporral együtt
- a petrezselyem valami csoda folytán egyszerűen eltűnt...
- az uborka pedig nem lett jó, valahogy nem váltak be ezek a magok, hagytuk is a fenébe

Most pedig újra ássuk a kertet, amit lehet, azt el is vetünk - így a répa és társai beszerzése már folyamatban :-)

Lusta dög

Igen, az vagyok, vagyis inkább csak nagyon elfoglalt, eddig vizsgaidőszakom volt, majd dolgoztam, és éjjel-nappal denevéreket mentettem, neveltem, most az egyik speckó kórház intenzív osztályának csapatát erősítem (vagy hátráltatom) - csakhogy megmagyarázzam, miért nincs időm (a siránkozást befejeztem természetesen, nem cserélnék senkivel :-)))

Szóval a blog kényszerpihenőn van, egészen szeptemberig, de úgy nem lenne sok értelme. Még nem tudom, mi legyen a blog sorsa, úgyhogy egyelőre írok ide valamit.

Nagyban szüretelünk természetesen, a borsó megvolt, jött a zöldbab, a paprika, a cukkini, utóbbitól nem férünk a hűtőbe szerencsére. A krumplink sajnálatos módon kidőlt, pedig töltöttük, de még virágzás előtt felborult. Az alatta lévő krumplik viszonylag picike maradtak, de nagyon finomak :-) A hagymát folyamatosan szedjük, szintén gyönyörű, öklömnyi fejekkel. A répa is jól néz ki, de a petrezselyem, amit kínkeservesen másodszorra ültettünk, az a csigák martalékává vált. A paradicsom rogyásig van, csak még zöld, uborkával és sütőtökkel még nem találkoztam. A leghálásabb persze a sárgabarack, amely folyamatosan érik, sok van, és iszonyú finom :-)))

Szüret

Még mindig küzdünk a csigákkal, egyelőre nincs megoldás. Úgyhogy mentsük ami menthető alapon a borsó egy részét leszüreteltük :-) Ime az eredmény:


Leszüretelt borsó.


A vicc, hogy a borsó összesen 66 dkg volt, a hüvellyel együtt majdnem másfél kiló O_o


Leszedtük a paprikák egy részét is. Ez erős, de kiindulva az eddig vásároltból simán leharaptam belőle egy darabot, még mindig zsibbad a nyelvem :D


A kaprot kicsit régebben szedtük le, azóta már újra nagy :)


Amúgy meg így állunk.

Az ígért képek

Muszáj pótolnom, nem is írok sokat, csak kommentálok :)

Kezdjük a virágokkal:

Így néz ki a petúnia, ha napfényen van sokáig...

...így pedig akkor, ha többször is elfelejtjük, hogy szegényt árnyékban tartjuk =(

A muskátlijaink nem nagyon virágoznak, hasonló tempóban nőnek, mint az epreim: vagyis élnek, de a havi egy fél levél növekedés a maximum produkció.

Az egyik dália, ezek szépen nőnek.

A veteményesben pedig ez van:

A sütőtököm =)))

A borsó, amelyen most nem látszik a pusztítás.

Ééééééés, az egyes számú közellenség(ek), akik most nem képviseltetik magukat nagy számban, de látszik, hogy micsoda zabálást képesek levágni...

Ennek ellenére a borsó kitart :)

A krumpli. Lekopogom, még krumplibogarunk sincs, pedig már ekkora óriási a növény.

A zöldbab és a szárazbab. (Előbbit kissé megcsócsálták a meztelen csigák, de komolyabb baja nem lett végül.)

A sárgarépa, a kapor és a petrezselyem - utóbbinak annyira örültem, mint egyik növénynek sem, ugyanis ez volt az egyetlen faj, ami első vetésre egyáltalán nem kelt ki. De másodjára már szerencsére igen.

Uborka, ami nagyon szép, kár hogy a rejtélyes növényeltűnések ezeket sem kímélték.

Ezt kommentálni sem kell, ennyi maradt a brokkoliból a csigatámadás után... A helyére és mellé vetett karfiolból sem maradt sok =(

A letaposott hagyma, állítólag ezt így kell vagy így is lehet. Nekem fura módszer, akiket ismerek, azok vagy azt mondják, hogyne ez jó és működik, vagy pedig jól körberöhögnek, hogy micsoda marhaság.

A cukkini, ami a legfaszább növény a világon, hatalmas sikerélmény, a csigák nem szeretik, és mellé isteni finom no meg egészséges :))

A palántáról ültetett zeller és paradicsom - magról akartunk ültetni, de nem jött össze, úgyhogy mégiscsak vettük a palántákat, és nem bántuk meg, mert nagyon ellenálló és szépen fejlődő növények.

A paprika, szintén palántáról.

Végül a gyümölcsfák:

A barack.

A szilva.

Esik, szakad

Ígértem képeket, jelenleg viszont annyira kihúztam idővel, hogy nincsenek pikcsőrök, ellenben szakad, így amíg nem rendeződnek az időjárási viszonyok, addig nem tudok képet hozni. Pedig érdemes lenne, egy-két problémától eltekintve, mint a borsó továbbra is az elsődleges célpontja a csigáknak, a kert gyönyörűséges. Eddig megúsztuk krumplibogár nélkül, de mint mondtam, a csigagond továbbra is fennáll. Sőt mi több, megjelentek a még undorítóbb meztelen csigák, amikhez még hozzányúlni sincs gusztusom.

Amit meg nem esznek meg a csúszómászók, azt kitúrja a vakond. Nagynénémék vettek vakondriasztót, a vakond pedig majdnem kiásta azt is :D

A csigaharc

Hát, nem tudom a többi rutinos kertész hogy csinálja, de nálunk a rejtélyes növényeltűnések hátterében a csigák állnak...

Ugye úgy volt, hogy amikor ástunk, és szorgalmasan, jó állatmentő módjára szedegettem a csigákat, nehogy rájuk lépjünk. Pechemre. Ugyanis egy hete kimentünk a kertbe, és azt hittük rosszul látunk - a borsó tizenkét sorából kettő félig le volt rágva! De nem csak kicsit megcsócsálva, hanem rendesen lezabálták az egészet =S No meg a brokkoli is eltűnt, ezek szerint annak is oka volt...

Szóval elindult a csigahadművelet, és a két nap alatt legalább egy kilónyit összeszedtünk =S Ezt úgy kell elképzelni, hogy haladtunk a veteményes sorok között, és marokszámra szedegettem a csúszómászókat. A borsón például füzérszerűen csüngtek, tizenöt centis szakaszon vagy tízet szedtem le. Mivel megölni továbbra sem volt szívem őket, inkább átvittük nagyapámhoz, ahol a csirkék megeszik egy részét, a többi meg szétmászik, ott úgysem zavar senkit.

Amúgy helyzetjelentés :-)))
- a borsó a csigatámadást még nem heverte ki, de magához tért, és úgy néz ki nemsokára virágzik
- túlélő brokkolik kinézete nem túl biztató, elég lyukasak, de még nőnek, talán megmaradnak
- kibújt a megzabált brokkoli helyére vetett karfiol
- a frissen ültetett paprikapalánták szépen nőnek és virágzanak, melléjük most kerültek paradicsom palánták is, szintén gyönyörűek
- a sárgarépa és a fehérrépa totális csőd még mindig, de ami sárgarépából kikelt, az nagyon szép
- az elvetett szárazbab rekord gyorsasággal nőtt ki
- a cukkini és az uborka lehagy mindent fejlődésben, a krumplival egyetemben, a sütőtökről nem is beszélve
- az epreim megrekedtek a fejlődésben, de nem adom fel, míg ki nem pusztulnak

A virágos részleg:
- a tulipánok elvirágoztak :(
- a nőszirom is kinyílt, csak sajna le is tört a virágzó szár, nem tudom mennyi köze van az elmebeteg kutyáimnak a dologhoz
- a dáliák szépen nőnek, alig várom, hogy virágozzanak
- a petúnia kevésbé bírja az árnyékot, mint gondoltuk, amelyik napos területen van, az csodálatosan néz ki, amelyik a másik ablakba került... nos, elhajította a virágait, úgyhogy éppen rehabilitáljuk szegényeket

Ja, még valami, a gesztenye fa - örömmel jelenthetem, hogy megjelentek rajta az első foltok, és a virágai már hömpölyögnek az udvaron. Holnap hozok képeket, aztán megmutatom milyen az élet egy legalább 150 éves óriási fával.

Május egy

Mostanság nem nagyon történik semmi, maximum a növénykék kelnek sorban, már amelyik képes rá.

Tehát listába szedve:
- a borsó, hagyma, kapor egyszerűen gyönyörűek, nőnek mint a fene :-)
- ültettünk közben babot, és vettünk néhány palántát is (kétféle paprika és zeller), a babból még nincs semmi, de a palánták már másnapra kiheverték a sokkot
- a sárgarépa és a petrezselyem katasztrófa... előbbi elég foghíjas, a másik konkrétan ki sem kelt, vetőszalag ide vagy oda
- az epreim is ki fognak halni, egy láda már kárba ment, a másikban még van reményem, de nagyon kis szerencsétlennek tűnnek nekem
- cserébe a cukkini és az uborka kikeltek, méghozzá az összes fészekben
- a zöldbab kezd magához térni, végre kitölti a sorokat - valószínűleg a nem egyforma mélység miatt kelt fáziskéséssel a harmada
- a brokkolink... na igen, ez a WTF-növény, ugyanis szépen kikelt, nőtt, majd egyik reggelre a fél ágyás nyom nélkül eltűnt. Valami megzabálta, mert a nagyobb növények maradtak meg, a kisebbek váltak köddé...
- a tárkony, kakukkfű, kamilla hármas még mindig semmi, legalábbis cserépben nincs nyomuk, a kertben nem tudom, mert elfelejtettem hova ültettem őket :-D
- a krumpli szintén kibújt egy-két helyen, de még nem az igazi
- a barackfa rogyásig van barackkal... na jó, ez sem teljesen igaz, mert láttam többet is már barackfán, de ahhoz képest, hogy gondolatban eltemettem az idei termést, azért lesz mit lezabálni pár hónap múlva, márha nem üt be a krach
- a szilvafa ugyanez, tekintélyes mennyiségű termés van rajta, ellenben a meggy üresen áll, bár utóbbi most lett metszve

A virágoskertben minden oké, a petúniák tenyérnyi virágokból hoznak egy csomót, a nőszirom is virágozni készül, a dáliák szépen mind kikeltek, meg egy-két ismeretlen dísznövény is :) Már csak gazolni kéne nagyüzemben.

A virágos és gyümölcsös részleg

Több mindenről akartam írni, de inkább szétválasztom külön bejegyzésekre.

A petúniákról már beszéltem, de nemcsak a párkányon vannak virágok, hanem a kertben is. Az egyik kupac egy rakat tulipán, amikről én nem is tudtam:

(A fos minőségű képekért bocs, a fényviszonyok és a legendásan pocsék HTC kamera dolgozott rendesen, de talán a lényeg látszik.) Ezenkívül vannak még több rakáson a nárciszok, illetve a friss szerzemények a dáliák, amelyek közül már kettő kibújt. Meg anyám kedvenc ronda sárga virága, amin minden nyáron majdnem áttolom a fűnyírót.

Az epreim növögetnek, a kezdeti lelkesedés után valahogy mintha nem lennének az igaziak...

 

A barack is virágzott, majd lefagyott, de úgy tűnik nincs minden veszve:

Meglepő módon a gyöngyvirág is virágzásra kényszerült, de hogy az árnyékban hogy... nem baj, örülünk :)

A petúniák

Nem vagyok nagy virágos, de ezeknek a petúniáknak az elültetése bejött. Muskátlival próbálkoztunk meg próbálkozunk most is, hááááát nem mostanában lesz belőlük szép virágos növény... szóval gondoltunk egyet, és egy munka apropóján beszabadultam az egyik hipermarket kertészeti osztályára, ahol nagy fóliaszaggatás árán és az ott dolgozók csúnya pillantásaitól övezve kiválogattam ezt a kilenc szépséget:

Tapasztalatlan fejemnek először elég ijesztő volt, hogy kissé kókadtabb voltak, igaz ez köszönhető annak is, hogy fél órát álltam velük a jéghideg szélben... De utána elültettem őket:

És mostanra már így néznek ki:

Pótolni valók

Juj, de ellustultam blogírás terén! Ugyebár mint aktív egyetemista, most a previzsgaidőszakos cirkuszban kevesebb időm van írni és a kertben bogarászni, de igyekszem :)

A jó hír mindenképpen, hogy a növények nagy rész él és virul, szóval a legnagyobb félelmen, mint semmi nem fog kikelni, az szépen megdőlt. Külön öröm, hogy az időjárás is javul, végre nem kell rettegni a fagyoktól és van valami csapadékszerűség is.

Az imádott epreim szépen nőnek, közben kikelt a borsó, a kapor, a sárgarépa, a brokkoli, a bab, a hagyma meg irdatlan ütemben nő :) A fehérrépa, a tárkony, a kamilla, a kakukkfű és a petrezselyem még várat magára, a paradicsom pedig 99%, hogy kudarc, de úgyis utálom... :-D A krumpli, az uborka és a karfiol is el lett vetve, úgyhogy nagyon jól állunk, tulajdonképpen kész a vetés. Persze most jön a gazos időszak, az eső a taracknak is jót tett sajnos =S

Emellett a dísznövény fronton is fejlődtünk, majd arról is hozok képeket, meg a frissen kikelt növénykékről is :)

Ilyen nincs

Napi kertnéző túrán: kilépek az ajtón, esik a hó.

Jót fog tenni a virágzó gyümölcsfáknak és a már elvetett növénykéknek...

Eső, eső és végre eső

A kert szépsége, hogy az ember lánya nagyon tud örülni az esőnek. Persze eddig is szerettem a tavaszi esőt, főleg az utána érezhető illatot, de most legalább megkímél a locsolástól, ami nem utolsó.

A kert egyébként készen van. Nem úgy, hogy eldobjuk az ásót és a gereblyét oszt csókolom, hanem az ásás lett kész. Különösen büszke vagyok arra, hogy az utolsó kis ficak a saját kezem munkája olyan értelemben, hogy tesóm az ásást megcsinálta (kb. 15 perc alatt, hogy hogy azt nem tudom, nem kis terület az...) de a gazolás, gereblyézés, földtúrás az én reszortom volt. Úgyhogy az eső a legjobbkor jött a már elvetett magokra és tiszta földre :-)

A növényekről: úgy tűnik tévedtem az eperrel kapcsolatban, ugyanis nagyon apró kétszikű növénykék bukkantak elő, szám szerint 10 és 4 egy-egy ládában. Az mondjuk vicc, hogy a nagy gondossággal elültetett ládában kelt ki 4, a másikban, ahová csak beszórtam a magot, ott 10... Más nagyon nem akar kelni, kivéve a hagymát, ami lelkesen növöget, legalább életre valónak tetteti magát.

Ma voltunk amúgy nagyszüleimnél, érdekes tanulmányút volt, nekik már nagyon helyes borsó palántái vannak és a málnát is rendbe tették. Nekünk is ezt kéne.

Ja, a petuniával befürdünk úgy néz ki, két sziklevéllel létezik jóideje, és pont semmit nem csinál.

Összegzés

Összeszedegettem mit, mikor, hogy és melyik ágyásba ültettünk, hogy jövőre tudjuk, hol rontottuk el :)

1. a petrezselyem és a kapor a snidlinggel társítva a kakukkfűhöz és tárkonyhoz (majd később összeköltöznek a sütőtökkel), még márciusban ültettük ezeket elsőként, egy héttel később melléültettem a kakukkfüvet és a tárkonyt úgy találomra - a snidling szépen magára talált, nem viselte meg a költözés

2. sárgarépa és fehérrépa, közte néhány dughagymával - a répák egy időben lettek ültetve a petrezselyemmel és kaporral, a dughagyma egy héttel később került földbe (állítólag a másik legyétől védik egymást)

3. a négyféle borsó egyszerre lett vetve, még márciusban

4. zöldbab, nem is olyan rég

5. brokkoli, cukkini és fekete retek, szintén mostanában

6. paradicsom és kétféle paprika - na, ezzel nagyon elkéstünk, főleg mert helyrevetettük ezeket, áprilisban, meglátjuk mi sül ki belőle...

7. cserépbe ültettem kamillát, tárkonyt, kakukkfüvet, no meg az epret - ezek közül egyedül az eper tesz úgy, mintha élne

Még elültetésre vár egy csomó krumpli, a szárazbab, a sütőtök, a karfiol. Remélem jobb idő lesz.

Fűszernövények és eper

Alig tudom magam utolérni írás terén - inkább a kertben töltöm az időt. Vicces, ha valaki egy-két éve azt mondja nekem, hogy egyszer megszállottan fogok földet túrni, eskü kiröhögöm. De hát ez az idő is eljött :)

Az eper a kedvenc gyümölcsöm. Sajnos szezonális, egyébként meg nem is olcsó, főleg ha arra gondolok, hogy megveszek egy kis dobozzal sokszor horribilisért, utána a felfújt epreknek se íze, se bűze. Normális palántát nem találtunk, így megpróbálok magról ültetni, ami elég nagy kihívás, tekintve hogy nem vagyok túl tapasztalt. Inkább semennyire sem. Indátlan, alpesi epret ültettem ládába, gondosan válogatott földbe. Szinte a felszínre kellett ültetni, hát nem fűzök hozzá nagy reményeket... Ha kikel, alaposan meg fogok lepődni :D

Ezenkívül ültettem fűszernövényeket is, kakukkfüvet és tárkonyt, utóbbit imádom, ragulevesbe kiváló! Emellett kamillát is, mert gyönyörű, jó illata van, és apám úgyis mindent inhalálással kezel :) Ezekért is aggódom, az ilyen nagyon apró magokban nem tudok bízni, egyszerűen életszerűtlen, hogy a kezeim között kikelnek.

Az ásás továbbra is program, de ha minden igaz, pár napon belül befejezzük, és tényleg vége ennek a vég nélküli tarackvadászatnak. Legalábbis ilyen nagy méreteket remélhetőleg többet nem ölt.

Alakulgat a kert

Túl vagyunk több mint a felén! Legalábbis az ásás-gazolás mizériának. A saját területünkön. A nagy haladás elsősorban annak köszönhető, hogy a kert elülső részét apa dugiban veteményezte néhány éve, és ugyan feladta, de a gaz mennyisége lényegesen kevesebb :-) Persze így is előkerültek valami három ember vastag elkorhadt fa combnyi gyökerei (hűdemenőköltőikép:)), amit csákánnyal kellett kivarázsolni, de felüdülés volt a deréktörő szitálós performanszokhoz képest.

Közben nagyapám szerzett dughagymát, úgyhogy most már biztos, lesz hagymánk is!

Az ültetés mellett még mindig a tereprendezés a legfontosabb. Hiába irtottuk ki a gazt a veteményesünk területéről, sajna a szomszéd területek állapota katasztrofális. A kert egyik oldala a helyi állomás felé néz - konkrétan a kert végében haladnak a sínek. Ez nem baj, de nem nagyon gondozzák ezt a területet, olyan elburjánzott bokrok vannak, amelyek borostyánnal benőttek, leveleik alig vannak és olyan fonatot alkotnak, hogy lakni is lehetne alattuk. A borostyán persze hozzánk is bekúszott, de akárhogy vagdossuk, több mint valószínű, hogy vissza fog kúszni. A MÁV kertet meg mi nem tudjuk és nem is akarjuk rendbe tenni...

A másik oldal sem rózsásabb, az a terület a szomszédé. Nagyon aranyosak, de tulajdonképpen nem is itt laknak, amúgy is költözés és építkezés közepén vannak, nem az a farknyi terület lesz a legfőbb gondjuk, de minket kellően akadályoz: egyrészt onnan is terjed a borostyán-elvadult szőlő-elvadult bodza trió (ujjnyi vastag rózsaágakat is hoznak magukkal), másrészt az átlógó részek leárnyékolják a veteményes egy részét. Arról nem is beszélve, hogy a szőlő teljesen behálózta a szerencsétlen barackunkat (elég kínos, hogy hagytuk ideáig fajulni a dolgokat).

Tehát délután nekiestünk metszőollókkal és fogasfűrésszel felszerelkezve az említett növényeknek. A szőlővel viszonylag jól boldogultunk, nagy része elszáradt, le lehetett rángatni a fákról. A gondok mélyebbről jöttek, szó szerint, amikor belefutottunk a rózsa ágaiba - hát azt hiszem, ezt senkinek sem kell magyarázni, miért. Több óra munkával sikerült kiszabadítani a kerítést és a lelakott barackfát, amelyen nagyon látszott a szőlő hatása. Konkrétan egyik oldalán voltak ágak és hajtások, ráadásul a szőlőtől elfelé dőlt szerencsétlen. Csoda, hogy tavaly egyáltalán termett.

A munka eredménye, hogy viszonylag tiszta a két kertet elválasztó rész, és a veteményes végre napsütéses területté vált, a többi pedig a (leendő) szomszéd dolga. Bár az lenne a legjobb, ha hozzácsaphatnánk a mi területünkhöz =))