Kert most és később(?)

Hááááát, ma újrakezdésként igencsak sokkoló és vegyes hírekkel szolgálhatok... Maga a kert gyönyörű és csodás, igaz idén én nem viszem túlzásba a kertészkedést (az egyetemen most töltöm a leghúzósabb évemet, és enni és aludni is csak lelkiismeret-furdalással tudok), de anya keze munkája hihetetlen, mondjuk neki ez a szakmája is, naná hogy szebb lesz minden az ő keze alatt =)

Először is a tavalyi csiga-problémát megoldottuk, bár állatorvosi lelkemnek nem túl megfelelő módon, valami csigamérget szórtunk körbe a kert szélén, így ott megállj van a csúszómászóknak. Sajnálom őket, nem tehetek róla, de ha belegondolok, hogy egy-egy nap hány csigaházat szedek össze a határmezsgyén (akár 20-at is), ha azok mind rászabadultak volna a veteményesre, bizony akkor nem sok mindenről tudnék írni =S Mindenesetre szinte semmi ilyen típusú kárunk sincs, pedig tavaly a teljes brokkolit lelegelték =( Kétszer is.

A másik, macerásdabb ügy... Még csak nagyon virágnyelven beszélek róla (nem akarom, hogy olyanok bukkanjanak rá, akiknek nem kéne), de egyszerűen muszáj, belső késztetés, hogy valahol kidühöngjem magam. Adott a mi telkünk, a mi kertünk elsősorban, plusz anya imádott virágoskertje. Aki olvasta tavaly a blogot, vagy csak simán visszanéz, az látja, hogy mi a különbség a tavalyi gazos és a tavalyi kész veteményes között, az idei kertet pedig úgyis mindjárt mutatom, az még sokkal gyönyörűbb. Ugye egyértelmű, hogy nem kis munka van benne. Ezenkívül még néhány évvel ezelőtt, amikor a mi kezünkbe került ez a telek... nos, akkor az egész úgy nézett ki, mint a dzsungel, de tényleg machétával kellett vágni az utat a bejáratig. Ez is megszűnt, hála az évek megfeszített munkájának.

Az egy dolog, hogy munka van benne, de a terület maga sem kicsi, konkrétan felénk vannak ekkora telkek házakkal. No, de mellettünk elhelyezkedik egy közterület, amit bővíteni akarnak, egy parkoló. Leszögezem, mi még semmilyen hivatalos értesítést nem kaptunk, arról már hallottunk, hogy tervezik a parkolót bővíteni, de több ember ezt már kész tényként kezeli. A parkoló az állomásnak épül, az ingázók miatt.

/// A véleményemet nem szeretném kifejezni arról, hogy egy kisvároson belül miért kell a vasútállomásig kocsival menni, mikor hat évvel ezelőtt én a város LEGSZÉLÉRŐL (3-4 km) simán biciklivel elkerekeztem ideáig, még meg sem izzadtam, de mindegy, elfogadom, hogy vannak emberek, akik a vécére is... ///

Ennek egyébként van előzménye, mármint a parkolóbővítésnek, mert állandó problémát jelent nálunk ez. Főleg azért, mert sokan két pálcásnak lőtték a jogosítványukat, így amikor várják életük párját a vonatról haza, a kerítésünk elé állnak farral, ennek több hozadéka is van:
- a kapubejárónkban lazán megállnak, nem számít, hogy kiállnánk a köcsival vagy éppen be, csevegnek a kocsitól öt méterre, mi meg könyörgünk, hogy méltóztasson arrébb állni a tankjával
- benyomják a kerítést és a bokrokat (nem hiszem el, hogy emberek ennyire ne érezzék a kocsijuk méretét és a mi kerítésünk határát)
- mivel a kerítés és a házfal között másfél méter van, és a kocsi feneke gyakorlatilag a kerítésnél, a hálószobák ablaka meg szintúgy, így igen kellemesen száll be a bőgő motorú kocsiból a benzingőz, annak minden egészséges mocskával (ez főleg télen probléma, amikor az illető feneke fázik a kocsiban).

(Persze lehetne mondani, hogy milyen hülyeség, hogy ilyen közel van az épület az utcához, és miért ott vannak a hálószobák - a ház több mint 100 éves, kérem előbb volt itt, mint a vasút, hát ezért :) )

A kis kitérőnek az volt a lényege, hogy a parkoló a mi érdekünk is. Lett volna. A megvalósítást ugyanis úgy tervezik - jön a lényeg -, hogy szépen elvesznek a mi területünkből. Az egyik tulaj szerint (ti. a ház egy hatalmas közös épület, számtalan tulajdonossal) egy métert és a veteményes egy részét (ettől még maradt volna egy kellemes nagyságú telek). Anyával túlléptünk ezen néhány nap alatt, cserébe úgyis kapunk valamit, anya magaságyást szeretett volna. Ennyiben maradtunk. Mivel a tulajdon közös, a területadás is a közösből megy, így mindenki kap valamit cserébe (ebbe nem akarok belemenni, csak jelezni próbálom, hogy a tulajdonosoknak érdeke, hogy az üzlet összejöjjön).

A probléma az, hogy hiába közös a terület papíron, gyakorlatilag csak a mi részünkből megy a föld. A középső házak tulaja szerintem az életében egy kapavágást nem csinált ezen a kerten, sőt saját bevallása szerint nem is érdekli, a másik szomszéd pedig a saját kis részén időnként elvan (hajlandó lenyírni a füvet, talán a leveleket is összeszedi), de nagyjából őt sem érinti az egész, mert a kertrésze a közelébe sincs a leendő beruházás színhelyének, tehát valljuk be, az ő életében sok változást ez nem hozna.

Ez megint egy kis kitérő volt, hogy érthető legyen, mi a gond. Ugyanis ma egy rokonunk jött, mert utánakérdezett a dolgoknak, hogy pontosan hogy is megy ez a beruházás. Most akkor tényleg egy métert elvesznek oldalról? A túrót!! Egy méter MARAD MEG. Kiderült, hogy annyira ki akarják bővíteni, hogy a kocsibejárónktól egy méterre húznák meg a határt, ezzel parkoló lenne:
- a TELJES veteményesből,
- a kutyánk területéből,
- anya virágos kertjéből,
- és menne a kukába több gyümölcsfánk és egy juharunk is, a sövényről már nem is beszélve.
Mi ledöbbentünk. Nem csak a tervezett pusztítás miatt, hanem mert az egész szép nagyságú telekből gyakorlatilag egy társasházakhoz általában tartozó kis füves rész maradna és a kocsibeálló, szóval a szegény kutyának lenne egy kellemes területe, meg két rózsabokorra elegendő hely... Emellett nem oldódik meg a parkolás, mert ugyanúgy odafüstölnének az ablakba, csak a spájz és a fürdőszoba ablaka lesz a szenvedő alany. Király.

Nyilván nem fogják ezt megtenni az engedélyünk nélkül, de már a terv is brutális. És mivel elvileg többségi szavazás van a közös tulajdonról, hiába a "mi" részünk szóbeli megegyezés alapján, a többi tulajdonosé is, így előfordulhat, hogy ennek ellenére is viszik a francba az egészet (bár én most mindenképpen utánanézek, mert nem létezik, hogy a jogszabályok ilyet engednek - biztos hogy egy ingatlan tulajnak van vétójoga, olyan nincs hogy nincs!). Mindenesetre tervben van egy B terv is, ha mégis annyira kell a terület, vigyék a házrészünket is, és fizessék ki, mi pedig tudnánk egy normális kertes, önálló házat venni. Csakhát hitelt ki szeretne felvenni most, ha nem muszáj...? Majd kiderül, de még mindig hihetetlen számomra, hogyha valaki valamit a fejébe vesz, akkor képes másokon kersztül is áttaposva véghez vinni (értem ezalatt az illető tulajt, aki a saját pecsenyéjét sütögeti a mi kertünk árán).

Vissza a kerthez! =)
- Van néhány paradicsom és paprika palánta, előbbiek szépek, utóbbiak furák. Ugyanattól a hölgytől vettük, mint tavaly, akkor rogyásig volt, most meg kókadoznak, dobálják a virágukat, meg minden bajuk van.
- A krumplit hagytuk, nem jött be, erre idén egy csomó kikelt, velük együtt megjelentek a krumplibogarak is (tavaly nem voltak!), szóval gyomláljuk őket keményen.
- Hagyma dettó, ültettünk, de a tavalyi is kikelt, amit nem szedtünk ki, igen vicces, hogy az újratervezett utak mentén a letaposott területeken is simán előbújik :)
- A fokhagyma újdonság a tárkonnyal együtt. Utóbbival anno próbálkoztam, de nem volt hajlandó kikelni, így hagytam. De amit már egész pofásan kaptunk, az nagyon jól beválik.
- A bab és borsó szokásosan megvan, előbbivel kicsit szívunk, mert bokorbabot vettünk és ültettünk a zacsi szerint, ennek ellenére szépen fut felfelé a hálón... A többi zacskóból bokorbab kelt ki, az az egy "selejtes" volt, de mondhatom, sokkal szebb a futó mint a bokor, de olyan macerás ez a hálókészítés... A bokorbabunk amúgy is reflexből tetves lett, tiszta katicabogár ezért minden, idejönnek vacsizni, csak nem esznek eleget :)
- A gyümölcsfák még tavaly megmetsződtek, ennek megfelelően idén valahogy semmi nincs rajtuk, talán két szem szilva, azt is leverte a vihar :(
- Fehérrépa, sárgarépa újratöltve, előbbi végre sikeresen kikelt, csodaszép, köztük néhány fej saláta, eredetileg sorjelzőnek, de a méretük alapján jó lesz az bőőőőven enni is.
- Uborka, speckó módszerrel. Ezt elfelejtettem lefényképezni, majd valamikor pótlom, a vízhasznosítás miatt nyitott palackokkal próbáltuk együtt ültetni őket, egyelőre működőképes a dolog.
- Kelbimbó, karalábé. Egyiket sem szeretjük különösebben =D Na jó, inkább csak nem nagyon vettünk ilyeneket, előbbit szerintem még nem is nagyon ettem, de most majd kiderül :) A karalábét is majd fotózom, van már egész nagy is köztük :)

Képek az állapotokról

Most így néz ki nagyjából. Az a fura oszlopos teniszháló a BOKORbabnak készült, ugyanis hiába ez volt a cosmagolásra írva, ez a bab bizony fut, mint a veszedelem. Egyébként gyönyörű, csak nem bokorbab...
(Emellett hadd tegyem hozzá, hogy a kép jobb szélén lévő gazos területet a szomszéd használta. Egy darabig. Amíg szemetet hordott rá. Ha befuccsol a parkolóprojekt, akkor kigazoljuk, és használjuk.)

A fokhagyma.

A tök. Vagy a cukkini, most így nem tudom :)

Zeller, csigapusztítás nélkül (tavaly ilyenkor csak a száruk meredt az égbe, levél nélkül...

Ez eper. Vadepernek nézem, de nagyon furcsa, hogy ott kelt ki pont (a betonterasz mellett), ahová a sikertelen eperültetés után mérgemben kihajítottam az egész láda epret. Lehet tényleg a szabadság hiányzott neki =D 

Ősz

Hát, igen elhanyagoltam a blogot... De persze a kertről nem feledkeztünk meg annyira :-)

Az van, hogy azért mégiscsak elhanyagoltuk egy kicsit. Begazosodott, bár az előző évi kinézetéhez képest, azért nem is csodálkozunk, hiszen nem lehetett azt egy-két perc alatt eltüntetni örökre. De ettől függetlenül kiválóan termett (majdnem) minden, és jövőre is nekifutunk, persze már most kezdjük :-)

Tehát a végeredmény:
- a paradicsom, a paprikák mind nagyon-nagyon beváltak, volt friss reggelire, főztünk is be, jó sok lett, tehát abból lesz jövőre is
- a tök is kiváló volt, bár annyit nem termett, mint gondoltuk, de ami volt, az bezony elfogyott
- a cukkinit még most is nyögjük, pedig nem is szedtünk le mindent, meg egy csomót el is adtunk, hát még most sem tudom, hogy hogyan lett ennyi, pedig esszük is kemények, legközelebb nem ültetünk ilyen "sokat"
- a sütőtök, pfff.... Nem termett sokat (bár igen nagy területet befutott, konkrétan a szomszéd fél kertjét is :D), de szép nagyokat, viszont ezzel az lett a probléma, hogy háromszori nekifutásra sem sikerült ehetőt csinálni, hiába volt (állítólag) jó ízű, egyszerűen nem a mi ízlésünk, úgyhogy ez ki fog maradni.
- a krumplit kiszedtük, nem lett valami húdesok, és eléggé aprók voltak (jó, volt nagyobb szem is), de finom, viszont újra nem fogunk ültetni ennyit
- a barackfa meghót, úgyhogy ki lett vágva :-(
- a szilvát apa lekajálta a fáról, sokat nem láttunk belőle =D
- a babok közül a szárazat megette a csiga, hasonlóan járt a brokkoli, karfiol, de a zöldborsóban és a zöldbabban is jó sok kárt csinált
- a sárgarépa elég jól termett, a zeller is szép lett a kaporral együtt
- a petrezselyem valami csoda folytán egyszerűen eltűnt...
- az uborka pedig nem lett jó, valahogy nem váltak be ezek a magok, hagytuk is a fenébe

Most pedig újra ássuk a kertet, amit lehet, azt el is vetünk - így a répa és társai beszerzése már folyamatban :-)

A petúniák

Nem vagyok nagy virágos, de ezeknek a petúniáknak az elültetése bejött. Muskátlival próbálkoztunk meg próbálkozunk most is, hááááát nem mostanában lesz belőlük szép virágos növény... szóval gondoltunk egyet, és egy munka apropóján beszabadultam az egyik hipermarket kertészeti osztályára, ahol nagy fóliaszaggatás árán és az ott dolgozók csúnya pillantásaitól övezve kiválogattam ezt a kilenc szépséget:

Tapasztalatlan fejemnek először elég ijesztő volt, hogy kissé kókadtabb voltak, igaz ez köszönhető annak is, hogy fél órát álltam velük a jéghideg szélben... De utána elültettem őket:

És mostanra már így néznek ki:

Pótolni valók

Juj, de ellustultam blogírás terén! Ugyebár mint aktív egyetemista, most a previzsgaidőszakos cirkuszban kevesebb időm van írni és a kertben bogarászni, de igyekszem :)

A jó hír mindenképpen, hogy a növények nagy rész él és virul, szóval a legnagyobb félelmen, mint semmi nem fog kikelni, az szépen megdőlt. Külön öröm, hogy az időjárás is javul, végre nem kell rettegni a fagyoktól és van valami csapadékszerűség is.

Az imádott epreim szépen nőnek, közben kikelt a borsó, a kapor, a sárgarépa, a brokkoli, a bab, a hagyma meg irdatlan ütemben nő :) A fehérrépa, a tárkony, a kamilla, a kakukkfű és a petrezselyem még várat magára, a paradicsom pedig 99%, hogy kudarc, de úgyis utálom... :-D A krumpli, az uborka és a karfiol is el lett vetve, úgyhogy nagyon jól állunk, tulajdonképpen kész a vetés. Persze most jön a gazos időszak, az eső a taracknak is jót tett sajnos =S

Emellett a dísznövény fronton is fejlődtünk, majd arról is hozok képeket, meg a frissen kikelt növénykékről is :)

Ilyen nincs

Napi kertnéző túrán: kilépek az ajtón, esik a hó.

Jót fog tenni a virágzó gyümölcsfáknak és a már elvetett növénykéknek...

Összegzés

Összeszedegettem mit, mikor, hogy és melyik ágyásba ültettünk, hogy jövőre tudjuk, hol rontottuk el :)

1. a petrezselyem és a kapor a snidlinggel társítva a kakukkfűhöz és tárkonyhoz (majd később összeköltöznek a sütőtökkel), még márciusban ültettük ezeket elsőként, egy héttel később melléültettem a kakukkfüvet és a tárkonyt úgy találomra - a snidling szépen magára talált, nem viselte meg a költözés

2. sárgarépa és fehérrépa, közte néhány dughagymával - a répák egy időben lettek ültetve a petrezselyemmel és kaporral, a dughagyma egy héttel később került földbe (állítólag a másik legyétől védik egymást)

3. a négyféle borsó egyszerre lett vetve, még márciusban

4. zöldbab, nem is olyan rég

5. brokkoli, cukkini és fekete retek, szintén mostanában

6. paradicsom és kétféle paprika - na, ezzel nagyon elkéstünk, főleg mert helyrevetettük ezeket, áprilisban, meglátjuk mi sül ki belőle...

7. cserépbe ültettem kamillát, tárkonyt, kakukkfüvet, no meg az epret - ezek közül egyedül az eper tesz úgy, mintha élne

Még elültetésre vár egy csomó krumpli, a szárazbab, a sütőtök, a karfiol. Remélem jobb idő lesz.

Fűszernövények és eper

Alig tudom magam utolérni írás terén - inkább a kertben töltöm az időt. Vicces, ha valaki egy-két éve azt mondja nekem, hogy egyszer megszállottan fogok földet túrni, eskü kiröhögöm. De hát ez az idő is eljött :)

Az eper a kedvenc gyümölcsöm. Sajnos szezonális, egyébként meg nem is olcsó, főleg ha arra gondolok, hogy megveszek egy kis dobozzal sokszor horribilisért, utána a felfújt epreknek se íze, se bűze. Normális palántát nem találtunk, így megpróbálok magról ültetni, ami elég nagy kihívás, tekintve hogy nem vagyok túl tapasztalt. Inkább semennyire sem. Indátlan, alpesi epret ültettem ládába, gondosan válogatott földbe. Szinte a felszínre kellett ültetni, hát nem fűzök hozzá nagy reményeket... Ha kikel, alaposan meg fogok lepődni :D

Ezenkívül ültettem fűszernövényeket is, kakukkfüvet és tárkonyt, utóbbit imádom, ragulevesbe kiváló! Emellett kamillát is, mert gyönyörű, jó illata van, és apám úgyis mindent inhalálással kezel :) Ezekért is aggódom, az ilyen nagyon apró magokban nem tudok bízni, egyszerűen életszerűtlen, hogy a kezeim között kikelnek.

Az ásás továbbra is program, de ha minden igaz, pár napon belül befejezzük, és tényleg vége ennek a vég nélküli tarackvadászatnak. Legalábbis ilyen nagy méreteket remélhetőleg többet nem ölt.

Alakulgat a kert

Túl vagyunk több mint a felén! Legalábbis az ásás-gazolás mizériának. A saját területünkön. A nagy haladás elsősorban annak köszönhető, hogy a kert elülső részét apa dugiban veteményezte néhány éve, és ugyan feladta, de a gaz mennyisége lényegesen kevesebb :-) Persze így is előkerültek valami három ember vastag elkorhadt fa combnyi gyökerei (hűdemenőköltőikép:)), amit csákánnyal kellett kivarázsolni, de felüdülés volt a deréktörő szitálós performanszokhoz képest.

Közben nagyapám szerzett dughagymát, úgyhogy most már biztos, lesz hagymánk is!

Az ültetés mellett még mindig a tereprendezés a legfontosabb. Hiába irtottuk ki a gazt a veteményesünk területéről, sajna a szomszéd területek állapota katasztrofális. A kert egyik oldala a helyi állomás felé néz - konkrétan a kert végében haladnak a sínek. Ez nem baj, de nem nagyon gondozzák ezt a területet, olyan elburjánzott bokrok vannak, amelyek borostyánnal benőttek, leveleik alig vannak és olyan fonatot alkotnak, hogy lakni is lehetne alattuk. A borostyán persze hozzánk is bekúszott, de akárhogy vagdossuk, több mint valószínű, hogy vissza fog kúszni. A MÁV kertet meg mi nem tudjuk és nem is akarjuk rendbe tenni...

A másik oldal sem rózsásabb, az a terület a szomszédé. Nagyon aranyosak, de tulajdonképpen nem is itt laknak, amúgy is költözés és építkezés közepén vannak, nem az a farknyi terület lesz a legfőbb gondjuk, de minket kellően akadályoz: egyrészt onnan is terjed a borostyán-elvadult szőlő-elvadult bodza trió (ujjnyi vastag rózsaágakat is hoznak magukkal), másrészt az átlógó részek leárnyékolják a veteményes egy részét. Arról nem is beszélve, hogy a szőlő teljesen behálózta a szerencsétlen barackunkat (elég kínos, hogy hagytuk ideáig fajulni a dolgokat).

Tehát délután nekiestünk metszőollókkal és fogasfűrésszel felszerelkezve az említett növényeknek. A szőlővel viszonylag jól boldogultunk, nagy része elszáradt, le lehetett rángatni a fákról. A gondok mélyebbről jöttek, szó szerint, amikor belefutottunk a rózsa ágaiba - hát azt hiszem, ezt senkinek sem kell magyarázni, miért. Több óra munkával sikerült kiszabadítani a kerítést és a lelakott barackfát, amelyen nagyon látszott a szőlő hatása. Konkrétan egyik oldalán voltak ágak és hajtások, ráadásul a szőlőtől elfelé dőlt szerencsétlen. Csoda, hogy tavaly egyáltalán termett.

A munka eredménye, hogy viszonylag tiszta a két kertet elválasztó rész, és a veteményes végre napsütéses területté vált, a többi pedig a (leendő) szomszéd dolga. Bár az lenne a legjobb, ha hozzácsaphatnánk a mi területünkhöz =))

Az első magok elültetése

Elég későn találtuk ki, hogy ültetni kellene; ősszel a föld parlagon volt, így most az ásás után, sőőőőt közben kell már a magok egy részét végleges lakhelyükre költöztetni. Eddig mindent magról vetettünk, a paprika, paradicsom lesz majd palántás jószág.

Az ültetés kellemesebb meló, mint az ásás és gazolás, legalábbis kevésbé lihegünk, ha a dolgozunk. Azért nehezítettünk a dolgon, helyesebben a természet rakott keresztbe, ugyanis petrezselymet, kaprot és sárgarépát nem a legkomfortosabb több tíz kilométer/órás szélben szórni. A leghátsó részbe egy kis épület mellé került a kapor, a petrezselyem és a snidling. Hagytunk egy kis négyzetet a leendő sütőtök számára, mert továbbra is ragaszkodom hozzá. A düledező viskó elé került tizenkét sorban a négyfajta borsó, fajtánként három-három sort elfoglalva.

A borsóval szembe, a snidlinges-kapros-petrezselymes terület előtt alakítottuk ki a répás területet: fehér- és sárgarépa, három ill. öt sorban. A fehérrépa újítás volt (mintha az egész kertészkedés nem új dolog lenne az életünkben =) ), legalábbis vetőszalagot még soha nem használtunk, hát kíváncsian várjuk az eredményt.