Az első magok elültetése

Elég későn találtuk ki, hogy ültetni kellene; ősszel a föld parlagon volt, így most az ásás után, sőőőőt közben kell már a magok egy részét végleges lakhelyükre költöztetni. Eddig mindent magról vetettünk, a paprika, paradicsom lesz majd palántás jószág.

Az ültetés kellemesebb meló, mint az ásás és gazolás, legalábbis kevésbé lihegünk, ha a dolgozunk. Azért nehezítettünk a dolgon, helyesebben a természet rakott keresztbe, ugyanis petrezselymet, kaprot és sárgarépát nem a legkomfortosabb több tíz kilométer/órás szélben szórni. A leghátsó részbe egy kis épület mellé került a kapor, a petrezselyem és a snidling. Hagytunk egy kis négyzetet a leendő sütőtök számára, mert továbbra is ragaszkodom hozzá. A düledező viskó elé került tizenkét sorban a négyfajta borsó, fajtánként három-három sort elfoglalva.

A borsóval szembe, a snidlinges-kapros-petrezselymes terület előtt alakítottuk ki a répás területet: fehér- és sárgarépa, három ill. öt sorban. A fehérrépa újítás volt (mintha az egész kertészkedés nem új dolog lenne az életünkben =) ), legalábbis vetőszalagot még soha nem használtunk, hát kíváncsian várjuk az eredményt.

A vetőmagok

A vetőmagok, hát igen. Újrakezdő hobbikertészek vagyunk, ezt már mondtam, ennek ellenére csak halvány körvonalaink vannak arról, mit, hogyan, mikor, mennyit, milyet, hova érdemes vetni. Nem igazán tudtuk és most sem tudjuk, hogy pontosan mennyi az annyi, mit várhatunk termés gyanánt, mi elég egy családnak. Eleve a kertrendezés folyamata feltüzelte a családot, mindenki lelkesen dolgozik, nagyra törő vágyaink vannak, olyan óhajok és ötletekkel, hogy néhány hektár föld kellene minden megvalósításához.

A realitás talaján mozogva, de legalábbis megpróbálva ottmaradni, inkább alapzöldségekkel és haszonnövényekkel kezdünk. Ide tartozik a dughagyma, burgonya, sárga- és fehérrépa, petrezselyem, zöldborsó, zöld- és szárazbab. A saját külön perverzióm a cukkini, a sütőtök és az eper. Hát, ennyit a realitásokról :D

Ezek közül sikerült megfelelő (?) minőségű és mennyiségű sárga- és fehérrépát, petrezselymet venni, ezen kívül a borsó és a babok is megvannak. A cukkini, sütőtök és eper vonal is beszerződött. Krumpli és dughagyma problémás, előbbit apa szerzi be megbízható ismerősöktől, utóbbit viszont egyelőre nem sikerült hozni, pedig nagyon jó lenne...

Az első felásott területek

Már napok óta aktívan csinálgatjuk a kertet, így az előző posztban lévő kép nem túl aktuális. Tegyük hozzá, hogy szerencsére :) Büszkék vagyunk magunkra, ugyanis a pár nappal ezelőtti gaztengerből és dzsumbujból sikerült valami emberit varázsolni, hát íme:

A képeken látszanak ilyen fehér növényi maradványok, azok száraz, amúgy is elhalt részek, igyekeztünk azokat is kiszedegetni, de első sorban a tarack és más gyomok gyökerét próbáltuk kipusztítani, több-kevesebb sikerrel. Jó munka, kivakarunk két kiló tarackot és gyökeret, szépen elhúzzuk a földet, majd gereblyézés közben újabb hatalmas gazcsomók kerülnek elő. Örömtelibb, hogy ásás közben tízesével mentjük a földigilisztákat, legalább javítják a talajt.

A kezdetek

Nos, a ötlet, hogy veteményezni kezdünk, idén késő télen jött, de még épp időben. A kert maga körülbelül 100 négyzetméter, bár a szomszéd kertjétől való elválasztás elég tökéletlen, ezért ennél azért valamennyivel kisebb. A talaj homokos, évek (évtizedek?) óra nem volt rendesen használva, mindössze három gyümölcsfa (meggy, sárgabarack, szilva) árválkodik, sajna ezek sem voltak gondozva rendesen, talán a barack néz ki valahogy (termett is tavaly), a szilva és a meggy viszont egy darab bot, ami szinte semmilyen termést sem hoz, csak hosszú hajtásai vannak.

Ez csak a kisebbik gond, a gyümölcsfák megfelelő metszéssel rendbe hozhatóak, no de maga a kert sem volt ápolva évekig - ennek eredményét alább láthatjátok, hadd beszéljenek a képek:

Hát igen, de minden kezdet nehéz :) Tehát a kert nagy részét térdig, néha fenékig érő tarack, borostyán, elvadult szőlő és málna, vérehulló fecskefű borítja, természetesen mind agresszív, alkalmazkodó jószág, irtani nehéz ezeket, úgyhogy a mostani munka elég pepecselős, és minden jel arra mutat, hogy a nyár is melós lesz.

A gazolást már elkezdtük, nem semmi munka. A hátsó részeknél (arról képek nem készültek) könnyebb volt, mert nem nőtt ekkora gaz, helyette az egyik ledőlt melléképület sitthalma vált a földdel egyenlővé, úgyhogy ásóval és főleg kézzel forgattuk ki azokat a földből. Előrébb haladva a sitt mennyisége csökkent, helyét felváltotta az irdatlan nagy gaz. A legnagyobb gond ezzel az, hogy az apró gyökerek, zöld részek bennmaradnak, és ezek szépen újra kinőnek - ezt már tapasztaltuk pár nap után, ahol rendbe tettük a földet, ott már voltak friss hajtások. Remélhetőleg a rendszeres és alapos gazolás majd megszünteti vagy legalábbis mérsékli ezt a gondot, bár ennél már csak könnyebb lesz :)

Az elhatározás...

...arról, hogy kezdek egy tematikus blogot, ilyet még úgysem írtam :) Valójában egy nagy célja van a blognak, hogy dokumentáljam, mit működünk a kiskertünkbe, aztán később visszanézve lássuk a bevált taktikát vagy esetleg azt, hogy mit szúrtunk el.

Először is tudni kell, hogy (újra)kezdők vagyunk, évek óta nem foglalkoztunk rendes veteményezéssel, inkább csak virágokat ültettünk - vagyis még véletlenül sem kell követendő példának venni a tevékenykedésünket, sőt jó tanácsokat is szívesen fogadunk :)