Kert most és később(?)

Hááááát, ma újrakezdésként igencsak sokkoló és vegyes hírekkel szolgálhatok... Maga a kert gyönyörű és csodás, igaz idén én nem viszem túlzásba a kertészkedést (az egyetemen most töltöm a leghúzósabb évemet, és enni és aludni is csak lelkiismeret-furdalással tudok), de anya keze munkája hihetetlen, mondjuk neki ez a szakmája is, naná hogy szebb lesz minden az ő keze alatt =)

Először is a tavalyi csiga-problémát megoldottuk, bár állatorvosi lelkemnek nem túl megfelelő módon, valami csigamérget szórtunk körbe a kert szélén, így ott megállj van a csúszómászóknak. Sajnálom őket, nem tehetek róla, de ha belegondolok, hogy egy-egy nap hány csigaházat szedek össze a határmezsgyén (akár 20-at is), ha azok mind rászabadultak volna a veteményesre, bizony akkor nem sok mindenről tudnék írni =S Mindenesetre szinte semmi ilyen típusú kárunk sincs, pedig tavaly a teljes brokkolit lelegelték =( Kétszer is.

A másik, macerásdabb ügy... Még csak nagyon virágnyelven beszélek róla (nem akarom, hogy olyanok bukkanjanak rá, akiknek nem kéne), de egyszerűen muszáj, belső késztetés, hogy valahol kidühöngjem magam. Adott a mi telkünk, a mi kertünk elsősorban, plusz anya imádott virágoskertje. Aki olvasta tavaly a blogot, vagy csak simán visszanéz, az látja, hogy mi a különbség a tavalyi gazos és a tavalyi kész veteményes között, az idei kertet pedig úgyis mindjárt mutatom, az még sokkal gyönyörűbb. Ugye egyértelmű, hogy nem kis munka van benne. Ezenkívül még néhány évvel ezelőtt, amikor a mi kezünkbe került ez a telek... nos, akkor az egész úgy nézett ki, mint a dzsungel, de tényleg machétával kellett vágni az utat a bejáratig. Ez is megszűnt, hála az évek megfeszített munkájának.

Az egy dolog, hogy munka van benne, de a terület maga sem kicsi, konkrétan felénk vannak ekkora telkek házakkal. No, de mellettünk elhelyezkedik egy közterület, amit bővíteni akarnak, egy parkoló. Leszögezem, mi még semmilyen hivatalos értesítést nem kaptunk, arról már hallottunk, hogy tervezik a parkolót bővíteni, de több ember ezt már kész tényként kezeli. A parkoló az állomásnak épül, az ingázók miatt.

/// A véleményemet nem szeretném kifejezni arról, hogy egy kisvároson belül miért kell a vasútállomásig kocsival menni, mikor hat évvel ezelőtt én a város LEGSZÉLÉRŐL (3-4 km) simán biciklivel elkerekeztem ideáig, még meg sem izzadtam, de mindegy, elfogadom, hogy vannak emberek, akik a vécére is... ///

Ennek egyébként van előzménye, mármint a parkolóbővítésnek, mert állandó problémát jelent nálunk ez. Főleg azért, mert sokan két pálcásnak lőtték a jogosítványukat, így amikor várják életük párját a vonatról haza, a kerítésünk elé állnak farral, ennek több hozadéka is van:
- a kapubejárónkban lazán megállnak, nem számít, hogy kiállnánk a köcsival vagy éppen be, csevegnek a kocsitól öt méterre, mi meg könyörgünk, hogy méltóztasson arrébb állni a tankjával
- benyomják a kerítést és a bokrokat (nem hiszem el, hogy emberek ennyire ne érezzék a kocsijuk méretét és a mi kerítésünk határát)
- mivel a kerítés és a házfal között másfél méter van, és a kocsi feneke gyakorlatilag a kerítésnél, a hálószobák ablaka meg szintúgy, így igen kellemesen száll be a bőgő motorú kocsiból a benzingőz, annak minden egészséges mocskával (ez főleg télen probléma, amikor az illető feneke fázik a kocsiban).

(Persze lehetne mondani, hogy milyen hülyeség, hogy ilyen közel van az épület az utcához, és miért ott vannak a hálószobák - a ház több mint 100 éves, kérem előbb volt itt, mint a vasút, hát ezért :) )

A kis kitérőnek az volt a lényege, hogy a parkoló a mi érdekünk is. Lett volna. A megvalósítást ugyanis úgy tervezik - jön a lényeg -, hogy szépen elvesznek a mi területünkből. Az egyik tulaj szerint (ti. a ház egy hatalmas közös épület, számtalan tulajdonossal) egy métert és a veteményes egy részét (ettől még maradt volna egy kellemes nagyságú telek). Anyával túlléptünk ezen néhány nap alatt, cserébe úgyis kapunk valamit, anya magaságyást szeretett volna. Ennyiben maradtunk. Mivel a tulajdon közös, a területadás is a közösből megy, így mindenki kap valamit cserébe (ebbe nem akarok belemenni, csak jelezni próbálom, hogy a tulajdonosoknak érdeke, hogy az üzlet összejöjjön).

A probléma az, hogy hiába közös a terület papíron, gyakorlatilag csak a mi részünkből megy a föld. A középső házak tulaja szerintem az életében egy kapavágást nem csinált ezen a kerten, sőt saját bevallása szerint nem is érdekli, a másik szomszéd pedig a saját kis részén időnként elvan (hajlandó lenyírni a füvet, talán a leveleket is összeszedi), de nagyjából őt sem érinti az egész, mert a kertrésze a közelébe sincs a leendő beruházás színhelyének, tehát valljuk be, az ő életében sok változást ez nem hozna.

Ez megint egy kis kitérő volt, hogy érthető legyen, mi a gond. Ugyanis ma egy rokonunk jött, mert utánakérdezett a dolgoknak, hogy pontosan hogy is megy ez a beruházás. Most akkor tényleg egy métert elvesznek oldalról? A túrót!! Egy méter MARAD MEG. Kiderült, hogy annyira ki akarják bővíteni, hogy a kocsibejárónktól egy méterre húznák meg a határt, ezzel parkoló lenne:
- a TELJES veteményesből,
- a kutyánk területéből,
- anya virágos kertjéből,
- és menne a kukába több gyümölcsfánk és egy juharunk is, a sövényről már nem is beszélve.
Mi ledöbbentünk. Nem csak a tervezett pusztítás miatt, hanem mert az egész szép nagyságú telekből gyakorlatilag egy társasházakhoz általában tartozó kis füves rész maradna és a kocsibeálló, szóval a szegény kutyának lenne egy kellemes területe, meg két rózsabokorra elegendő hely... Emellett nem oldódik meg a parkolás, mert ugyanúgy odafüstölnének az ablakba, csak a spájz és a fürdőszoba ablaka lesz a szenvedő alany. Király.

Nyilván nem fogják ezt megtenni az engedélyünk nélkül, de már a terv is brutális. És mivel elvileg többségi szavazás van a közös tulajdonról, hiába a "mi" részünk szóbeli megegyezés alapján, a többi tulajdonosé is, így előfordulhat, hogy ennek ellenére is viszik a francba az egészet (bár én most mindenképpen utánanézek, mert nem létezik, hogy a jogszabályok ilyet engednek - biztos hogy egy ingatlan tulajnak van vétójoga, olyan nincs hogy nincs!). Mindenesetre tervben van egy B terv is, ha mégis annyira kell a terület, vigyék a házrészünket is, és fizessék ki, mi pedig tudnánk egy normális kertes, önálló házat venni. Csakhát hitelt ki szeretne felvenni most, ha nem muszáj...? Majd kiderül, de még mindig hihetetlen számomra, hogyha valaki valamit a fejébe vesz, akkor képes másokon kersztül is áttaposva véghez vinni (értem ezalatt az illető tulajt, aki a saját pecsenyéjét sütögeti a mi kertünk árán).

Vissza a kerthez! =)
- Van néhány paradicsom és paprika palánta, előbbiek szépek, utóbbiak furák. Ugyanattól a hölgytől vettük, mint tavaly, akkor rogyásig volt, most meg kókadoznak, dobálják a virágukat, meg minden bajuk van.
- A krumplit hagytuk, nem jött be, erre idén egy csomó kikelt, velük együtt megjelentek a krumplibogarak is (tavaly nem voltak!), szóval gyomláljuk őket keményen.
- Hagyma dettó, ültettünk, de a tavalyi is kikelt, amit nem szedtünk ki, igen vicces, hogy az újratervezett utak mentén a letaposott területeken is simán előbújik :)
- A fokhagyma újdonság a tárkonnyal együtt. Utóbbival anno próbálkoztam, de nem volt hajlandó kikelni, így hagytam. De amit már egész pofásan kaptunk, az nagyon jól beválik.
- A bab és borsó szokásosan megvan, előbbivel kicsit szívunk, mert bokorbabot vettünk és ültettünk a zacsi szerint, ennek ellenére szépen fut felfelé a hálón... A többi zacskóból bokorbab kelt ki, az az egy "selejtes" volt, de mondhatom, sokkal szebb a futó mint a bokor, de olyan macerás ez a hálókészítés... A bokorbabunk amúgy is reflexből tetves lett, tiszta katicabogár ezért minden, idejönnek vacsizni, csak nem esznek eleget :)
- A gyümölcsfák még tavaly megmetsződtek, ennek megfelelően idén valahogy semmi nincs rajtuk, talán két szem szilva, azt is leverte a vihar :(
- Fehérrépa, sárgarépa újratöltve, előbbi végre sikeresen kikelt, csodaszép, köztük néhány fej saláta, eredetileg sorjelzőnek, de a méretük alapján jó lesz az bőőőőven enni is.
- Uborka, speckó módszerrel. Ezt elfelejtettem lefényképezni, majd valamikor pótlom, a vízhasznosítás miatt nyitott palackokkal próbáltuk együtt ültetni őket, egyelőre működőképes a dolog.
- Kelbimbó, karalábé. Egyiket sem szeretjük különösebben =D Na jó, inkább csak nem nagyon vettünk ilyeneket, előbbit szerintem még nem is nagyon ettem, de most majd kiderül :) A karalábét is majd fotózom, van már egész nagy is köztük :)

Képek az állapotokról

Most így néz ki nagyjából. Az a fura oszlopos teniszháló a BOKORbabnak készült, ugyanis hiába ez volt a cosmagolásra írva, ez a bab bizony fut, mint a veszedelem. Egyébként gyönyörű, csak nem bokorbab...
(Emellett hadd tegyem hozzá, hogy a kép jobb szélén lévő gazos területet a szomszéd használta. Egy darabig. Amíg szemetet hordott rá. Ha befuccsol a parkolóprojekt, akkor kigazoljuk, és használjuk.)

A fokhagyma.

A tök. Vagy a cukkini, most így nem tudom :)

Zeller, csigapusztítás nélkül (tavaly ilyenkor csak a száruk meredt az égbe, levél nélkül...

Ez eper. Vadepernek nézem, de nagyon furcsa, hogy ott kelt ki pont (a betonterasz mellett), ahová a sikertelen eperültetés után mérgemben kihajítottam az egész láda epret. Lehet tényleg a szabadság hiányzott neki =D 

Ősz

Hát, igen elhanyagoltam a blogot... De persze a kertről nem feledkeztünk meg annyira :-)

Az van, hogy azért mégiscsak elhanyagoltuk egy kicsit. Begazosodott, bár az előző évi kinézetéhez képest, azért nem is csodálkozunk, hiszen nem lehetett azt egy-két perc alatt eltüntetni örökre. De ettől függetlenül kiválóan termett (majdnem) minden, és jövőre is nekifutunk, persze már most kezdjük :-)

Tehát a végeredmény:
- a paradicsom, a paprikák mind nagyon-nagyon beváltak, volt friss reggelire, főztünk is be, jó sok lett, tehát abból lesz jövőre is
- a tök is kiváló volt, bár annyit nem termett, mint gondoltuk, de ami volt, az bezony elfogyott
- a cukkinit még most is nyögjük, pedig nem is szedtünk le mindent, meg egy csomót el is adtunk, hát még most sem tudom, hogy hogyan lett ennyi, pedig esszük is kemények, legközelebb nem ültetünk ilyen "sokat"
- a sütőtök, pfff.... Nem termett sokat (bár igen nagy területet befutott, konkrétan a szomszéd fél kertjét is :D), de szép nagyokat, viszont ezzel az lett a probléma, hogy háromszori nekifutásra sem sikerült ehetőt csinálni, hiába volt (állítólag) jó ízű, egyszerűen nem a mi ízlésünk, úgyhogy ez ki fog maradni.
- a krumplit kiszedtük, nem lett valami húdesok, és eléggé aprók voltak (jó, volt nagyobb szem is), de finom, viszont újra nem fogunk ültetni ennyit
- a barackfa meghót, úgyhogy ki lett vágva :-(
- a szilvát apa lekajálta a fáról, sokat nem láttunk belőle =D
- a babok közül a szárazat megette a csiga, hasonlóan járt a brokkoli, karfiol, de a zöldborsóban és a zöldbabban is jó sok kárt csinált
- a sárgarépa elég jól termett, a zeller is szép lett a kaporral együtt
- a petrezselyem valami csoda folytán egyszerűen eltűnt...
- az uborka pedig nem lett jó, valahogy nem váltak be ezek a magok, hagytuk is a fenébe

Most pedig újra ássuk a kertet, amit lehet, azt el is vetünk - így a répa és társai beszerzése már folyamatban :-)

Lusta dög

Igen, az vagyok, vagyis inkább csak nagyon elfoglalt, eddig vizsgaidőszakom volt, majd dolgoztam, és éjjel-nappal denevéreket mentettem, neveltem, most az egyik speckó kórház intenzív osztályának csapatát erősítem (vagy hátráltatom) - csakhogy megmagyarázzam, miért nincs időm (a siránkozást befejeztem természetesen, nem cserélnék senkivel :-)))

Szóval a blog kényszerpihenőn van, egészen szeptemberig, de úgy nem lenne sok értelme. Még nem tudom, mi legyen a blog sorsa, úgyhogy egyelőre írok ide valamit.

Nagyban szüretelünk természetesen, a borsó megvolt, jött a zöldbab, a paprika, a cukkini, utóbbitól nem férünk a hűtőbe szerencsére. A krumplink sajnálatos módon kidőlt, pedig töltöttük, de még virágzás előtt felborult. Az alatta lévő krumplik viszonylag picike maradtak, de nagyon finomak :-) A hagymát folyamatosan szedjük, szintén gyönyörű, öklömnyi fejekkel. A répa is jól néz ki, de a petrezselyem, amit kínkeservesen másodszorra ültettünk, az a csigák martalékává vált. A paradicsom rogyásig van, csak még zöld, uborkával és sütőtökkel még nem találkoztam. A leghálásabb persze a sárgabarack, amely folyamatosan érik, sok van, és iszonyú finom :-)))

Szüret

Még mindig küzdünk a csigákkal, egyelőre nincs megoldás. Úgyhogy mentsük ami menthető alapon a borsó egy részét leszüreteltük :-) Ime az eredmény:


Leszüretelt borsó.


A vicc, hogy a borsó összesen 66 dkg volt, a hüvellyel együtt majdnem másfél kiló O_o


Leszedtük a paprikák egy részét is. Ez erős, de kiindulva az eddig vásároltból simán leharaptam belőle egy darabot, még mindig zsibbad a nyelvem :D


A kaprot kicsit régebben szedtük le, azóta már újra nagy :)


Amúgy meg így állunk.

Esik, szakad

Ígértem képeket, jelenleg viszont annyira kihúztam idővel, hogy nincsenek pikcsőrök, ellenben szakad, így amíg nem rendeződnek az időjárási viszonyok, addig nem tudok képet hozni. Pedig érdemes lenne, egy-két problémától eltekintve, mint a borsó továbbra is az elsődleges célpontja a csigáknak, a kert gyönyörűséges. Eddig megúsztuk krumplibogár nélkül, de mint mondtam, a csigagond továbbra is fennáll. Sőt mi több, megjelentek a még undorítóbb meztelen csigák, amikhez még hozzányúlni sincs gusztusom.

Amit meg nem esznek meg a csúszómászók, azt kitúrja a vakond. Nagynénémék vettek vakondriasztót, a vakond pedig majdnem kiásta azt is :D

A csigaharc

Hát, nem tudom a többi rutinos kertész hogy csinálja, de nálunk a rejtélyes növényeltűnések hátterében a csigák állnak...

Ugye úgy volt, hogy amikor ástunk, és szorgalmasan, jó állatmentő módjára szedegettem a csigákat, nehogy rájuk lépjünk. Pechemre. Ugyanis egy hete kimentünk a kertbe, és azt hittük rosszul látunk - a borsó tizenkét sorából kettő félig le volt rágva! De nem csak kicsit megcsócsálva, hanem rendesen lezabálták az egészet =S No meg a brokkoli is eltűnt, ezek szerint annak is oka volt...

Szóval elindult a csigahadművelet, és a két nap alatt legalább egy kilónyit összeszedtünk =S Ezt úgy kell elképzelni, hogy haladtunk a veteményes sorok között, és marokszámra szedegettem a csúszómászókat. A borsón például füzérszerűen csüngtek, tizenöt centis szakaszon vagy tízet szedtem le. Mivel megölni továbbra sem volt szívem őket, inkább átvittük nagyapámhoz, ahol a csirkék megeszik egy részét, a többi meg szétmászik, ott úgysem zavar senkit.

Amúgy helyzetjelentés :-)))
- a borsó a csigatámadást még nem heverte ki, de magához tért, és úgy néz ki nemsokára virágzik
- túlélő brokkolik kinézete nem túl biztató, elég lyukasak, de még nőnek, talán megmaradnak
- kibújt a megzabált brokkoli helyére vetett karfiol
- a frissen ültetett paprikapalánták szépen nőnek és virágzanak, melléjük most kerültek paradicsom palánták is, szintén gyönyörűek
- a sárgarépa és a fehérrépa totális csőd még mindig, de ami sárgarépából kikelt, az nagyon szép
- az elvetett szárazbab rekord gyorsasággal nőtt ki
- a cukkini és az uborka lehagy mindent fejlődésben, a krumplival egyetemben, a sütőtökről nem is beszélve
- az epreim megrekedtek a fejlődésben, de nem adom fel, míg ki nem pusztulnak

A virágos részleg:
- a tulipánok elvirágoztak :(
- a nőszirom is kinyílt, csak sajna le is tört a virágzó szár, nem tudom mennyi köze van az elmebeteg kutyáimnak a dologhoz
- a dáliák szépen nőnek, alig várom, hogy virágozzanak
- a petúnia kevésbé bírja az árnyékot, mint gondoltuk, amelyik napos területen van, az csodálatosan néz ki, amelyik a másik ablakba került... nos, elhajította a virágait, úgyhogy éppen rehabilitáljuk szegényeket

Ja, még valami, a gesztenye fa - örömmel jelenthetem, hogy megjelentek rajta az első foltok, és a virágai már hömpölyögnek az udvaron. Holnap hozok képeket, aztán megmutatom milyen az élet egy legalább 150 éves óriási fával.

Pótolni valók

Juj, de ellustultam blogírás terén! Ugyebár mint aktív egyetemista, most a previzsgaidőszakos cirkuszban kevesebb időm van írni és a kertben bogarászni, de igyekszem :)

A jó hír mindenképpen, hogy a növények nagy rész él és virul, szóval a legnagyobb félelmen, mint semmi nem fog kikelni, az szépen megdőlt. Külön öröm, hogy az időjárás is javul, végre nem kell rettegni a fagyoktól és van valami csapadékszerűség is.

Az imádott epreim szépen nőnek, közben kikelt a borsó, a kapor, a sárgarépa, a brokkoli, a bab, a hagyma meg irdatlan ütemben nő :) A fehérrépa, a tárkony, a kamilla, a kakukkfű és a petrezselyem még várat magára, a paradicsom pedig 99%, hogy kudarc, de úgyis utálom... :-D A krumpli, az uborka és a karfiol is el lett vetve, úgyhogy nagyon jól állunk, tulajdonképpen kész a vetés. Persze most jön a gazos időszak, az eső a taracknak is jót tett sajnos =S

Emellett a dísznövény fronton is fejlődtünk, majd arról is hozok képeket, meg a frissen kikelt növénykékről is :)

Eső, eső és végre eső

A kert szépsége, hogy az ember lánya nagyon tud örülni az esőnek. Persze eddig is szerettem a tavaszi esőt, főleg az utána érezhető illatot, de most legalább megkímél a locsolástól, ami nem utolsó.

A kert egyébként készen van. Nem úgy, hogy eldobjuk az ásót és a gereblyét oszt csókolom, hanem az ásás lett kész. Különösen büszke vagyok arra, hogy az utolsó kis ficak a saját kezem munkája olyan értelemben, hogy tesóm az ásást megcsinálta (kb. 15 perc alatt, hogy hogy azt nem tudom, nem kis terület az...) de a gazolás, gereblyézés, földtúrás az én reszortom volt. Úgyhogy az eső a legjobbkor jött a már elvetett magokra és tiszta földre :-)

A növényekről: úgy tűnik tévedtem az eperrel kapcsolatban, ugyanis nagyon apró kétszikű növénykék bukkantak elő, szám szerint 10 és 4 egy-egy ládában. Az mondjuk vicc, hogy a nagy gondossággal elültetett ládában kelt ki 4, a másikban, ahová csak beszórtam a magot, ott 10... Más nagyon nem akar kelni, kivéve a hagymát, ami lelkesen növöget, legalább életre valónak tetteti magát.

Ma voltunk amúgy nagyszüleimnél, érdekes tanulmányút volt, nekik már nagyon helyes borsó palántái vannak és a málnát is rendbe tették. Nekünk is ezt kéne.

Ja, a petuniával befürdünk úgy néz ki, két sziklevéllel létezik jóideje, és pont semmit nem csinál.

Az elhatározás...

...arról, hogy kezdek egy tematikus blogot, ilyet még úgysem írtam :) Valójában egy nagy célja van a blognak, hogy dokumentáljam, mit működünk a kiskertünkbe, aztán később visszanézve lássuk a bevált taktikát vagy esetleg azt, hogy mit szúrtunk el.

Először is tudni kell, hogy (újra)kezdők vagyunk, évek óta nem foglalkoztunk rendes veteményezéssel, inkább csak virágokat ültettünk - vagyis még véletlenül sem kell követendő példának venni a tevékenykedésünket, sőt jó tanácsokat is szívesen fogadunk :)