A kert szépsége, hogy az ember lánya nagyon tud örülni az esőnek. Persze eddig is szerettem a tavaszi esőt, főleg az utána érezhető illatot, de most legalább megkímél a locsolástól, ami nem utolsó.
A kert egyébként készen van. Nem úgy, hogy eldobjuk az ásót és a gereblyét oszt csókolom, hanem az ásás lett kész. Különösen büszke vagyok arra, hogy az utolsó kis ficak a saját kezem munkája olyan értelemben, hogy tesóm az ásást megcsinálta (kb. 15 perc alatt, hogy hogy azt nem tudom, nem kis terület az...) de a gazolás, gereblyézés, földtúrás az én reszortom volt. Úgyhogy az eső a legjobbkor jött a már elvetett magokra és tiszta földre :-)
A növényekről: úgy tűnik tévedtem az eperrel kapcsolatban, ugyanis nagyon apró kétszikű növénykék bukkantak elő, szám szerint 10 és 4 egy-egy ládában. Az mondjuk vicc, hogy a nagy gondossággal elültetett ládában kelt ki 4, a másikban, ahová csak beszórtam a magot, ott 10... Más nagyon nem akar kelni, kivéve a hagymát, ami lelkesen növöget, legalább életre valónak tetteti magát.
Ma voltunk amúgy nagyszüleimnél, érdekes tanulmányút volt, nekik már nagyon helyes borsó palántái vannak és a málnát is rendbe tették. Nekünk is ezt kéne.
Ja, a petuniával befürdünk úgy néz ki, két sziklevéllel létezik jóideje, és pont semmit nem csinál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése