Ősz

Hát, igen elhanyagoltam a blogot... De persze a kertről nem feledkeztünk meg annyira :-)

Az van, hogy azért mégiscsak elhanyagoltuk egy kicsit. Begazosodott, bár az előző évi kinézetéhez képest, azért nem is csodálkozunk, hiszen nem lehetett azt egy-két perc alatt eltüntetni örökre. De ettől függetlenül kiválóan termett (majdnem) minden, és jövőre is nekifutunk, persze már most kezdjük :-)

Tehát a végeredmény:
- a paradicsom, a paprikák mind nagyon-nagyon beváltak, volt friss reggelire, főztünk is be, jó sok lett, tehát abból lesz jövőre is
- a tök is kiváló volt, bár annyit nem termett, mint gondoltuk, de ami volt, az bezony elfogyott
- a cukkinit még most is nyögjük, pedig nem is szedtünk le mindent, meg egy csomót el is adtunk, hát még most sem tudom, hogy hogyan lett ennyi, pedig esszük is kemények, legközelebb nem ültetünk ilyen "sokat"
- a sütőtök, pfff.... Nem termett sokat (bár igen nagy területet befutott, konkrétan a szomszéd fél kertjét is :D), de szép nagyokat, viszont ezzel az lett a probléma, hogy háromszori nekifutásra sem sikerült ehetőt csinálni, hiába volt (állítólag) jó ízű, egyszerűen nem a mi ízlésünk, úgyhogy ez ki fog maradni.
- a krumplit kiszedtük, nem lett valami húdesok, és eléggé aprók voltak (jó, volt nagyobb szem is), de finom, viszont újra nem fogunk ültetni ennyit
- a barackfa meghót, úgyhogy ki lett vágva :-(
- a szilvát apa lekajálta a fáról, sokat nem láttunk belőle =D
- a babok közül a szárazat megette a csiga, hasonlóan járt a brokkoli, karfiol, de a zöldborsóban és a zöldbabban is jó sok kárt csinált
- a sárgarépa elég jól termett, a zeller is szép lett a kaporral együtt
- a petrezselyem valami csoda folytán egyszerűen eltűnt...
- az uborka pedig nem lett jó, valahogy nem váltak be ezek a magok, hagytuk is a fenébe

Most pedig újra ássuk a kertet, amit lehet, azt el is vetünk - így a répa és társai beszerzése már folyamatban :-)

Eső, eső és végre eső

A kert szépsége, hogy az ember lánya nagyon tud örülni az esőnek. Persze eddig is szerettem a tavaszi esőt, főleg az utána érezhető illatot, de most legalább megkímél a locsolástól, ami nem utolsó.

A kert egyébként készen van. Nem úgy, hogy eldobjuk az ásót és a gereblyét oszt csókolom, hanem az ásás lett kész. Különösen büszke vagyok arra, hogy az utolsó kis ficak a saját kezem munkája olyan értelemben, hogy tesóm az ásást megcsinálta (kb. 15 perc alatt, hogy hogy azt nem tudom, nem kis terület az...) de a gazolás, gereblyézés, földtúrás az én reszortom volt. Úgyhogy az eső a legjobbkor jött a már elvetett magokra és tiszta földre :-)

A növényekről: úgy tűnik tévedtem az eperrel kapcsolatban, ugyanis nagyon apró kétszikű növénykék bukkantak elő, szám szerint 10 és 4 egy-egy ládában. Az mondjuk vicc, hogy a nagy gondossággal elültetett ládában kelt ki 4, a másikban, ahová csak beszórtam a magot, ott 10... Más nagyon nem akar kelni, kivéve a hagymát, ami lelkesen növöget, legalább életre valónak tetteti magát.

Ma voltunk amúgy nagyszüleimnél, érdekes tanulmányút volt, nekik már nagyon helyes borsó palántái vannak és a málnát is rendbe tették. Nekünk is ezt kéne.

Ja, a petuniával befürdünk úgy néz ki, két sziklevéllel létezik jóideje, és pont semmit nem csinál.

Alakulgat a kert

Túl vagyunk több mint a felén! Legalábbis az ásás-gazolás mizériának. A saját területünkön. A nagy haladás elsősorban annak köszönhető, hogy a kert elülső részét apa dugiban veteményezte néhány éve, és ugyan feladta, de a gaz mennyisége lényegesen kevesebb :-) Persze így is előkerültek valami három ember vastag elkorhadt fa combnyi gyökerei (hűdemenőköltőikép:)), amit csákánnyal kellett kivarázsolni, de felüdülés volt a deréktörő szitálós performanszokhoz képest.

Közben nagyapám szerzett dughagymát, úgyhogy most már biztos, lesz hagymánk is!

Az ültetés mellett még mindig a tereprendezés a legfontosabb. Hiába irtottuk ki a gazt a veteményesünk területéről, sajna a szomszéd területek állapota katasztrofális. A kert egyik oldala a helyi állomás felé néz - konkrétan a kert végében haladnak a sínek. Ez nem baj, de nem nagyon gondozzák ezt a területet, olyan elburjánzott bokrok vannak, amelyek borostyánnal benőttek, leveleik alig vannak és olyan fonatot alkotnak, hogy lakni is lehetne alattuk. A borostyán persze hozzánk is bekúszott, de akárhogy vagdossuk, több mint valószínű, hogy vissza fog kúszni. A MÁV kertet meg mi nem tudjuk és nem is akarjuk rendbe tenni...

A másik oldal sem rózsásabb, az a terület a szomszédé. Nagyon aranyosak, de tulajdonképpen nem is itt laknak, amúgy is költözés és építkezés közepén vannak, nem az a farknyi terület lesz a legfőbb gondjuk, de minket kellően akadályoz: egyrészt onnan is terjed a borostyán-elvadult szőlő-elvadult bodza trió (ujjnyi vastag rózsaágakat is hoznak magukkal), másrészt az átlógó részek leárnyékolják a veteményes egy részét. Arról nem is beszélve, hogy a szőlő teljesen behálózta a szerencsétlen barackunkat (elég kínos, hogy hagytuk ideáig fajulni a dolgokat).

Tehát délután nekiestünk metszőollókkal és fogasfűrésszel felszerelkezve az említett növényeknek. A szőlővel viszonylag jól boldogultunk, nagy része elszáradt, le lehetett rángatni a fákról. A gondok mélyebbről jöttek, szó szerint, amikor belefutottunk a rózsa ágaiba - hát azt hiszem, ezt senkinek sem kell magyarázni, miért. Több óra munkával sikerült kiszabadítani a kerítést és a lelakott barackfát, amelyen nagyon látszott a szőlő hatása. Konkrétan egyik oldalán voltak ágak és hajtások, ráadásul a szőlőtől elfelé dőlt szerencsétlen. Csoda, hogy tavaly egyáltalán termett.

A munka eredménye, hogy viszonylag tiszta a két kertet elválasztó rész, és a veteményes végre napsütéses területté vált, a többi pedig a (leendő) szomszéd dolga. Bár az lenne a legjobb, ha hozzácsaphatnánk a mi területünkhöz =))

Az első felásott területek

Már napok óta aktívan csinálgatjuk a kertet, így az előző posztban lévő kép nem túl aktuális. Tegyük hozzá, hogy szerencsére :) Büszkék vagyunk magunkra, ugyanis a pár nappal ezelőtti gaztengerből és dzsumbujból sikerült valami emberit varázsolni, hát íme:

A képeken látszanak ilyen fehér növényi maradványok, azok száraz, amúgy is elhalt részek, igyekeztünk azokat is kiszedegetni, de első sorban a tarack és más gyomok gyökerét próbáltuk kipusztítani, több-kevesebb sikerrel. Jó munka, kivakarunk két kiló tarackot és gyökeret, szépen elhúzzuk a földet, majd gereblyézés közben újabb hatalmas gazcsomók kerülnek elő. Örömtelibb, hogy ásás közben tízesével mentjük a földigilisztákat, legalább javítják a talajt.

A kezdetek

Nos, a ötlet, hogy veteményezni kezdünk, idén késő télen jött, de még épp időben. A kert maga körülbelül 100 négyzetméter, bár a szomszéd kertjétől való elválasztás elég tökéletlen, ezért ennél azért valamennyivel kisebb. A talaj homokos, évek (évtizedek?) óra nem volt rendesen használva, mindössze három gyümölcsfa (meggy, sárgabarack, szilva) árválkodik, sajna ezek sem voltak gondozva rendesen, talán a barack néz ki valahogy (termett is tavaly), a szilva és a meggy viszont egy darab bot, ami szinte semmilyen termést sem hoz, csak hosszú hajtásai vannak.

Ez csak a kisebbik gond, a gyümölcsfák megfelelő metszéssel rendbe hozhatóak, no de maga a kert sem volt ápolva évekig - ennek eredményét alább láthatjátok, hadd beszéljenek a képek:

Hát igen, de minden kezdet nehéz :) Tehát a kert nagy részét térdig, néha fenékig érő tarack, borostyán, elvadult szőlő és málna, vérehulló fecskefű borítja, természetesen mind agresszív, alkalmazkodó jószág, irtani nehéz ezeket, úgyhogy a mostani munka elég pepecselős, és minden jel arra mutat, hogy a nyár is melós lesz.

A gazolást már elkezdtük, nem semmi munka. A hátsó részeknél (arról képek nem készültek) könnyebb volt, mert nem nőtt ekkora gaz, helyette az egyik ledőlt melléképület sitthalma vált a földdel egyenlővé, úgyhogy ásóval és főleg kézzel forgattuk ki azokat a földből. Előrébb haladva a sitt mennyisége csökkent, helyét felváltotta az irdatlan nagy gaz. A legnagyobb gond ezzel az, hogy az apró gyökerek, zöld részek bennmaradnak, és ezek szépen újra kinőnek - ezt már tapasztaltuk pár nap után, ahol rendbe tettük a földet, ott már voltak friss hajtások. Remélhetőleg a rendszeres és alapos gazolás majd megszünteti vagy legalábbis mérsékli ezt a gondot, bár ennél már csak könnyebb lesz :)