2013. júl. 25.

A túró

Ma nemcsak hogy posztoltam, de rögtön kaptok egy második adagot is :) Sokat gondolkoztam azon, hogy a blog szóljon kizárólag a kertről, vagy legyen benne valami más is. Úgy döntöttem, hogy a kerthez szorosan kapcsolódik az életmódváltásunk is, mivel főleg ezeket a zöldségeket fogyasztjuk, szóval egy-két kevéssé kertes dolog is belefér, mint házilag készített dolgok, állatok, stb.

Az első ilyen a túró :) Mivel a család úgy en bloc lemondott a lisztes köretről, mint bármilyen pékáru, továbbá a krumpli és a rizs is leszálló ágon van, persze nem tűntek el, ezért egy csomó alternatívát keresünk. Adott a sok-sok zöldség, de emellett mi rengeteg tejterméket fogyasztunk. A salátákba nagyon passzol a joghurt és a túró is. Sajnos és egyben szerencsére utóbbiból elképesztő mennyiség fogy, viszont tejből kevésbé. Ugyanis mi házi tehéntejet kapunk. Mivel maximum kávézni szoktunk, azt is minimálisan, a kétnaponta kapott két literrel sokszor nem tudunk mit kezdeni. (Ráadásul sütni sem sütünk, van elég plusz kiló mindenkin, hogy lemondjunk az ilyen dolgokról.)

Így kitaláltuk, hogy a felesleges tejet inkább hasznosítsuk másképp. A túró készítés művelete nagyon egyszerű, a tejet egy megfelelő edényben meg kell altatni, vagyis néhány napra félretesszük szobahőmérsékletre, amíg szét nem válnak a komponensek. Érdekesség, hogy a mi házi tejünknél ez kevésbé látványos volt, csak az alján lehetett picit látni a savót. De állítólag zsírosabb, nem tartós tejjel is meg lehet csinálni.

Nos, hogy utána mi történik, azzal kapcsolatban elég sok ellentmondást találtam neten, valaki simán leszűri, valaki megfőzi, de a legáltalánosabb az, hogy lassú tűzön hevítjük (nem forraljuk!) egy darabig, majd leszűrjük. Attól függően, hogy mennyire akarjuk szárítani, lehet több vagy kevesebb ideig melegíteni.

Ezt én úgy kiviteleztem, hogy másfél liter tejet egy befőttes üvegbe raktam aludni, majd az altatás után egy nagy fazékba helyeztem meleg vizet, bele az üveget, hogy a tejes részt ellepje. Elvileg az altatás után le lehet szedni a tetejéről a tejfölt, ezt én nem tettem meg, simán felfőztem az egészet ahogy van.

Természetesen nem forraltam fel, de jól áthevítettem. Közben néhányszor megkevertem, mivel az üveg tömzsi volt, és nem akartam, hogy esetleg véletlenül a közepe hideg maradjon, a széle pedig már jó. Kicsit gusztustalan ilyenkor, én majdnem feladtam az egészet, annyira rosszul nézett ki :))

Tényleg nem valami étvágygerjesztő, pedig a kép nem adja át a látványt teljes valójában =) Tudnám hasonlítani egy-két dologhoz, de lehet elveszem más kedvét a próbálkozástól :D

A felfőzés után jött a szűrés. Ehhez a legszebb függönyünket használtam. Komolyan. Kerestem valami normális ruhaanyagot, de ez bizonyult a legjobbnak, és tényleg! Azért ha nem muszáj, inkább ti ne így csináljátok :D

A szűréskor keletkezett izével nem tudom mit lehet kezdeni, valaki azt mondta, meg lehet inni, de nekem se a szaga, se az állaga nem volt szimpi, így végül is nem hasznosult.

Szűrés közben kíváncsiságból ránéztem, hogy milyen is lesz, megéri-e összekoszolni a függönyt, íme az eredmény - szerintem kifejezetten túró kinézete volt már ekkor is, az illata kellemesebb, a tapintata pedig elég lágy, de túrószerű.

A klasszisokkal jobban kinéző túrókezdemény :)

Végül néhány óra múlva kiszedtem (sokan javasolják a teljes éjszakát, hogy álljon, de nekem lecsöpögött rendesen nem olyan sok idő alatt). Még mindig lágyabb az állaga, de abszolút túró kinézetű, az íze pedig markánsabb, de mégis sokkal édesebb :)

1,5 liter tejből ennyi túró lett, nagyjából 20 dkg. Nem tűnik túl soknak, nem is az, de még mindig jobb, mintha nem fogy el a tej. Ez pedig el fog tűnni legkésőbb holnapra :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése