A minimális szilvamennyiséget leszedtem, még rajta van a maradék 1/3, azt majd random arrajáró emberek leeszik. A többit viszont betakarítottam, és elraktam lekvárnak :) Nem vagyok egy nagy konyhatündér, ezek a "nagymamás" fogások mindig riasztottak, de a lekvárfőzés simán ment. Cukor- és tartósítószermentes lett, egyrészt mert alapból édes volt a szilva, másrészt annyira kevés lett, hogy nem volt értelme bármilyen tartósítót is belerakni, napokon belül el fog fogyni - ugyanis ez az a lekvár, amit tényleg mindenki szeret.
Jó, tudom, komoly mennyiség =)
A paradicsomból pedig ennyi érett be nagy kínkeservesen, de ez is több mint a semmi. Viszont a növények alsó része elsárgult és szárad, ami teljesen érthetetlen, mert rendszeresen locsolva van és a többi növény nem produkál ilyet. Meg igazából az összes paradicsom sem szenved ettől.
Ez a két darab van, legalább szépek és viszonylag nagyok.
A kegyetlen hagymaterméshez képest pedig óriási.
Kaptunk ajándék csillagtököt, én még nem kóstoltam, csak nagyon tetszett a kinézete, és ha tök, akkor nem lehet vele gond (bocs). Egyik kolléga küldött kóstolni. Mivel nem sok minden találtam, ami kompatibilis lenne a szénhidrátszegény étrendemmel, tehát nem játszik semmiféle rántott és habart patiszonos kaja, így maradt a valamiféle tepsiben sütés. Gyakorlatilag fűszerezés és előpárolás után kitöltöttem a közöket kapros-hagymás túróval, paradicsommal, ráöntöttem némi fokhagymás-joghurtos keveréket, majd sajt és diákcsemege. Jó sok dolog rákerült, de nem volt káosz az íze, kifejezetten rakott krumplira emlékeztet, maga a patiszon íze is hajazott nekem a burgonyára.
Ez itt a csillagtök átváltozás előtt...
...közben...
...után! Igaz, néhány lépés kimaradt :D
A diákcsemege senkit ne tévesszen meg, minden más zöldség vagy tejtermék (túró, joghurt vagy sajt), ettől még elég energiaszegény (persze tepsiszám ezt sem lehet enni).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése