Lekvár és patiszon

 Kicsit csalok, mert nem teljesen saját minden, de azért nagyrészt igen :)

A minimális szilvamennyiséget leszedtem, még rajta van a maradék 1/3, azt majd random arrajáró emberek leeszik. A többit viszont betakarítottam, és elraktam lekvárnak :) Nem vagyok egy nagy konyhatündér, ezek a "nagymamás" fogások mindig riasztottak, de a lekvárfőzés simán ment. Cukor- és tartósítószermentes lett, egyrészt mert alapból édes volt a szilva, másrészt annyira kevés lett, hogy nem volt értelme bármilyen tartósítót is belerakni, napokon belül el fog fogyni - ugyanis ez az a lekvár, amit tényleg mindenki szeret.

Jó, tudom, komoly mennyiség =)

A paradicsomból pedig ennyi érett be nagy kínkeservesen, de ez is több mint a semmi. Viszont a növények alsó része elsárgult és szárad, ami teljesen érthetetlen, mert rendszeresen locsolva van és a többi növény nem produkál ilyet. Meg igazából az összes paradicsom sem szenved ettől.

Ez a két darab van, legalább szépek és viszonylag nagyok.

A kegyetlen hagymaterméshez képest pedig óriási.

Kaptunk ajándék csillagtököt, én még nem kóstoltam, csak nagyon tetszett a kinézete, és ha tök, akkor nem lehet vele gond (bocs). Egyik kolléga küldött kóstolni. Mivel nem sok minden találtam, ami kompatibilis lenne a szénhidrátszegény étrendemmel, tehát nem játszik semmiféle rántott és habart patiszonos kaja, így maradt a valamiféle tepsiben sütés. Gyakorlatilag fűszerezés és előpárolás után kitöltöttem a közöket kapros-hagymás túróval, paradicsommal, ráöntöttem némi fokhagymás-joghurtos keveréket, majd sajt és diákcsemege. Jó sok dolog rákerült, de nem volt káosz az íze, kifejezetten rakott krumplira emlékeztet, maga a patiszon íze is hajazott nekem a burgonyára.

Ez itt a csillagtök átváltozás előtt...

...közben...

...után! Igaz, néhány lépés kimaradt :D 

A diákcsemege senkit ne tévesszen meg, minden más zöldség vagy tejtermék (túró, joghurt vagy sajt), ettől még elég energiaszegény (persze tepsiszám ezt sem lehet enni).

A túró

Ma nemcsak hogy posztoltam, de rögtön kaptok egy második adagot is :) Sokat gondolkoztam azon, hogy a blog szóljon kizárólag a kertről, vagy legyen benne valami más is. Úgy döntöttem, hogy a kerthez szorosan kapcsolódik az életmódváltásunk is, mivel főleg ezeket a zöldségeket fogyasztjuk, szóval egy-két kevéssé kertes dolog is belefér, mint házilag készített dolgok, állatok, stb.

Az első ilyen a túró :) Mivel a család úgy en bloc lemondott a lisztes köretről, mint bármilyen pékáru, továbbá a krumpli és a rizs is leszálló ágon van, persze nem tűntek el, ezért egy csomó alternatívát keresünk. Adott a sok-sok zöldség, de emellett mi rengeteg tejterméket fogyasztunk. A salátákba nagyon passzol a joghurt és a túró is. Sajnos és egyben szerencsére utóbbiból elképesztő mennyiség fogy, viszont tejből kevésbé. Ugyanis mi házi tehéntejet kapunk. Mivel maximum kávézni szoktunk, azt is minimálisan, a kétnaponta kapott két literrel sokszor nem tudunk mit kezdeni. (Ráadásul sütni sem sütünk, van elég plusz kiló mindenkin, hogy lemondjunk az ilyen dolgokról.)

Így kitaláltuk, hogy a felesleges tejet inkább hasznosítsuk másképp. A túró készítés művelete nagyon egyszerű, a tejet egy megfelelő edényben meg kell altatni, vagyis néhány napra félretesszük szobahőmérsékletre, amíg szét nem válnak a komponensek. Érdekesség, hogy a mi házi tejünknél ez kevésbé látványos volt, csak az alján lehetett picit látni a savót. De állítólag zsírosabb, nem tartós tejjel is meg lehet csinálni.

Nos, hogy utána mi történik, azzal kapcsolatban elég sok ellentmondást találtam neten, valaki simán leszűri, valaki megfőzi, de a legáltalánosabb az, hogy lassú tűzön hevítjük (nem forraljuk!) egy darabig, majd leszűrjük. Attól függően, hogy mennyire akarjuk szárítani, lehet több vagy kevesebb ideig melegíteni.

Ezt én úgy kiviteleztem, hogy másfél liter tejet egy befőttes üvegbe raktam aludni, majd az altatás után egy nagy fazékba helyeztem meleg vizet, bele az üveget, hogy a tejes részt ellepje. Elvileg az altatás után le lehet szedni a tetejéről a tejfölt, ezt én nem tettem meg, simán felfőztem az egészet ahogy van.

Természetesen nem forraltam fel, de jól áthevítettem. Közben néhányszor megkevertem, mivel az üveg tömzsi volt, és nem akartam, hogy esetleg véletlenül a közepe hideg maradjon, a széle pedig már jó. Kicsit gusztustalan ilyenkor, én majdnem feladtam az egészet, annyira rosszul nézett ki :))

Tényleg nem valami étvágygerjesztő, pedig a kép nem adja át a látványt teljes valójában =) Tudnám hasonlítani egy-két dologhoz, de lehet elveszem más kedvét a próbálkozástól :D

A felfőzés után jött a szűrés. Ehhez a legszebb függönyünket használtam. Komolyan. Kerestem valami normális ruhaanyagot, de ez bizonyult a legjobbnak, és tényleg! Azért ha nem muszáj, inkább ti ne így csináljátok :D

A szűréskor keletkezett izével nem tudom mit lehet kezdeni, valaki azt mondta, meg lehet inni, de nekem se a szaga, se az állaga nem volt szimpi, így végül is nem hasznosult.

Szűrés közben kíváncsiságból ránéztem, hogy milyen is lesz, megéri-e összekoszolni a függönyt, íme az eredmény - szerintem kifejezetten túró kinézete volt már ekkor is, az illata kellemesebb, a tapintata pedig elég lágy, de túrószerű.

A klasszisokkal jobban kinéző túrókezdemény :)

Végül néhány óra múlva kiszedtem (sokan javasolják a teljes éjszakát, hogy álljon, de nekem lecsöpögött rendesen nem olyan sok idő alatt). Még mindig lágyabb az állaga, de abszolút túró kinézetű, az íze pedig markánsabb, de mégis sokkal édesebb :)

1,5 liter tejből ennyi túró lett, nagyjából 20 dkg. Nem tűnik túl soknak, nem is az, de még mindig jobb, mintha nem fogy el a tej. Ez pedig el fog tűnni legkésőbb holnapra :)

Az átverés mestere

Hihetetlenül lusta dög voltam, elfelejtettem megírni a szüretelős posztot, így meg alig érem utol magam, az infók fele kimarad, néha nem is értem magam. De most igyekszem pótolni mindent =)

Listázva, mit és mennyit szedtünk le:
- vöröshagyma: egy ágyásnyi volt, néhány hete kiszedtük az egészet. Nem volt valami nagy szám, túl sok sem lett, ráadásul jó néhány rohadós is volt, szerintem jövőre csak sorjelzőnek fogjuk használni, mert ágyást erre pazarolni nem érdemes.
- uborka: ezt folyamatosan szedjük, eszelős mennyiség terem, már tele van egy sokliteres savanyúságos edény uborkával, de naponta lehet újabbakat leszedni, no meg egy csomó túl is érik, mert nem vesszük észre a levelek közt. Kovászosnak is jutott, abból is lett egy nagyobb üveggel, már a másodikat pakoljuk.
- cukkini: egy időre megrekedt, de most megint tele van az egész, nem is tudunk velem it kezdeni, megy a fagyasztóba, mert csak ránk rohadt. Pedig esszük salátának, párolt zöldségnek, sütjük, töltjük, ántjuk, minden :D
- tök: ez viszont nem nagyon akar teremni, alig néhányat tudtunk csak leszedni róla, de azok vajpuhák voltak, szóval összességében ez sem rossz.
- karalábé: rengeteg termett, és óriásiak voltak. Sajnos hülye fejemmel nem fotóztam le őket, de több giga példány is előkerült. Most a fagyasztóban várják a reinkarnációt :)
- paradicsom: ebből nem sokat szedtünk le, de ami van, az finom. A probléma az, hogy nem akar érni :D Szó szerint! Rogyásig van az összes bokor, de a francért sem pirosodik...

Ezen kívül vetettünk másodszorra borsót, babot, uborkát. A borsó ki lesz kapálva, foghíjasan nő, a kikeltek sem túl mutatósak. A bab szép, de az első kanyarban is gyönyörű volt, nem mellesleg több kilónyit termett tisztán. Az uborka meg szimplán sikerélmény :D

Képek, amik közül egy-kettő nem a minőség netovábbja, de most ennyire futotta.

A leszedett hagyma, talán itt is látszik, hogy nem az igazi.

A másodvetésű bab.

Zeller. Ezt most azért rakom be, hátha itt jobban látszik a felső képen is meglévő "kráter" a növények mellett. Elvileg az ilyen barázdás öntözés beválik, mi adtunk neki próbaidőt. Maga a dolog arról szól, hogy nem közvetlenül a növényt locsoljuk, hanem mellette a talajt, mert így megvan a víz utánpótlás, de a talaj szerkezetét a víz verése nem vágja tönkre. Meglátjuk, egyelőre placebóként működik :)

Paradicsomok, amik csak kicsit akarnak érni, de rogyásig vannak.

Némi gyümölcs, ennyi képviselteti magát.

Uborka, másodvetésben, futtatva, barázdásítva. Mellette a gusztustalan másodvetésű borsó.

Kelbimbó. A levél fonákján továbbra is ott csücsülnek a lepkéink.

Uborka, még természetes élőhelyén...

...reinkarnálódik a fehér edényben egy papucs mellet :) A hagyma, fokhagyma, uborka saját, a paprika nem, mert a palánták kinyiffantak.

Egyveleg. Felülről-balról indulva cukkini darabolva, bab kifejtve, karalábé darabolva, mélyebben zöldbab darabolva. Alul karalábé reszelve, karalábé darabolva, mélyebben karalábé darabolva, jobb oldalt mélyen borsó kifejtve :) Nem látszik, de nagyon mélyen van némi sárgarépa, már amelyiknek sikerült eljutni ebbe a stádiumba, a legtöbbet nyersen megettük :)

Közelebbről.

Fos minőségű a kép, de ez a fokhagyma termés. Viszonyításként egy üveg paradicsomlé fenn figyel a sarokban. Szép nagy fejeik vannak, hüvelyknyi gerezdekkel, nem is tudjuk, hogy csináltuk :D

Virágoskert. A virágok maguk gyönyörűek, de egyik gaz sem bírja el a súlyát, és bár ebből a szögből nem látszik, az egész bagázs a mályvának fekszik.

Újabb fos kép, de látszik, milyen szépen kivirágzott a kosárka (most már éppen elvirágzik). Nem tudom melyik szín lesz a domináns, de kíváncsi vagyok, egy-két év múlva melyik szín marad meg.

Ez a legszebb és leglátványosabb, szóval ez biztos recesszív :D

Egy kis virágoskert

A veteményes mellett (egyelőre) még van egy virágoskert is, vagy sarok, nem is tudom minek hívjam. Eddig csak zöldült össze-vissza, de most már kivirágzott, és nagyon pofásan néz ki =)

Kosárka. Gyerekkoromban annyi volt mindig a kertben, mintha gazként teremne, aztán évekig nem is láttam, most megint van :) Igazi túlélő virág, ha hiszitek, ha nem, a hátsó öt-hat tövön áthajtott egy soktonnás teherautó beállás közben, úgyhogy keresztet vetettünk rájuk. Minden mindegy alapon felállítgattuk és meglocsoltuk őket, most meg virágzik mint a fene.

Liliom, szerintem a leglátványosabb virág a mostani virágzó gazaink közül.

Ez a másik, csak kicsit el van bújva a többi közt.

Madársóska. Kis mutatós, és baromira szívesen terjeszkedik, egyenletesen beborítva mindent :)

A veteményes pedig így áll. Ezek most csak részletek, de tényleg bármit fotózhatnék, nagyon nő, és érik. Hálás dolog ezt a kertet blogolni, de egyben nehéz, mert fotózom egyet, utána két nap múlva már aktualitását veszti, mert beérett, learattuk, stb. Aratás egyébként folyamatosan van, ha sikerül, még ma lefotózgatom, hogy mennyi mindent sikerült egy alig 100 négyzetméteres kertből néhány hét alatt behozni, közte több kiló borsó, zöldbab, fehérrépa, fokhagyma, uborka, cukkini, tök. Nagy részükkel nem is tudunk hirtelen mit kezdeni, előkészítés után mennek a fagyasztóba, de ez tényleg külön poszt lesz.

Fejtenivaló bab, még mindig fut, pedig bokor. De érik.

Kelbimbó.

A karalábé is nő (ez más fajta, mint amit már leszüreletünk).

Cukkini. Továbbra is bánjuk, hogy nem ültettnk többet, mert minden alkalommal várni kell szüret után a következő beérőkre.

A paradicsom is növöget.

Uborka. Na, erről is lesz szó a szüretes posztban.

 A kert egészében. Előtérben a sárgarépa és a fehérrépa (kicsit elfeküdtek ritkítás után), mögöttük a tök-cukkini és zeller, még hátrébb paradicsom és babok. A többi innen nem látszik.

Végül: ez lesz a következő kert helye, az első lépéseket már megtettük :) (Kontrollnak a zöld fű, a többi ki van pusztítva.)