Pótolni valók

Juj, de ellustultam blogírás terén! Ugyebár mint aktív egyetemista, most a previzsgaidőszakos cirkuszban kevesebb időm van írni és a kertben bogarászni, de igyekszem :)

A jó hír mindenképpen, hogy a növények nagy rész él és virul, szóval a legnagyobb félelmen, mint semmi nem fog kikelni, az szépen megdőlt. Külön öröm, hogy az időjárás is javul, végre nem kell rettegni a fagyoktól és van valami csapadékszerűség is.

Az imádott epreim szépen nőnek, közben kikelt a borsó, a kapor, a sárgarépa, a brokkoli, a bab, a hagyma meg irdatlan ütemben nő :) A fehérrépa, a tárkony, a kamilla, a kakukkfű és a petrezselyem még várat magára, a paradicsom pedig 99%, hogy kudarc, de úgyis utálom... :-D A krumpli, az uborka és a karfiol is el lett vetve, úgyhogy nagyon jól állunk, tulajdonképpen kész a vetés. Persze most jön a gazos időszak, az eső a taracknak is jót tett sajnos =S

Emellett a dísznövény fronton is fejlődtünk, majd arról is hozok képeket, meg a frissen kikelt növénykékről is :)

Alakulgat a kert

Túl vagyunk több mint a felén! Legalábbis az ásás-gazolás mizériának. A saját területünkön. A nagy haladás elsősorban annak köszönhető, hogy a kert elülső részét apa dugiban veteményezte néhány éve, és ugyan feladta, de a gaz mennyisége lényegesen kevesebb :-) Persze így is előkerültek valami három ember vastag elkorhadt fa combnyi gyökerei (hűdemenőköltőikép:)), amit csákánnyal kellett kivarázsolni, de felüdülés volt a deréktörő szitálós performanszokhoz képest.

Közben nagyapám szerzett dughagymát, úgyhogy most már biztos, lesz hagymánk is!

Az ültetés mellett még mindig a tereprendezés a legfontosabb. Hiába irtottuk ki a gazt a veteményesünk területéről, sajna a szomszéd területek állapota katasztrofális. A kert egyik oldala a helyi állomás felé néz - konkrétan a kert végében haladnak a sínek. Ez nem baj, de nem nagyon gondozzák ezt a területet, olyan elburjánzott bokrok vannak, amelyek borostyánnal benőttek, leveleik alig vannak és olyan fonatot alkotnak, hogy lakni is lehetne alattuk. A borostyán persze hozzánk is bekúszott, de akárhogy vagdossuk, több mint valószínű, hogy vissza fog kúszni. A MÁV kertet meg mi nem tudjuk és nem is akarjuk rendbe tenni...

A másik oldal sem rózsásabb, az a terület a szomszédé. Nagyon aranyosak, de tulajdonképpen nem is itt laknak, amúgy is költözés és építkezés közepén vannak, nem az a farknyi terület lesz a legfőbb gondjuk, de minket kellően akadályoz: egyrészt onnan is terjed a borostyán-elvadult szőlő-elvadult bodza trió (ujjnyi vastag rózsaágakat is hoznak magukkal), másrészt az átlógó részek leárnyékolják a veteményes egy részét. Arról nem is beszélve, hogy a szőlő teljesen behálózta a szerencsétlen barackunkat (elég kínos, hogy hagytuk ideáig fajulni a dolgokat).

Tehát délután nekiestünk metszőollókkal és fogasfűrésszel felszerelkezve az említett növényeknek. A szőlővel viszonylag jól boldogultunk, nagy része elszáradt, le lehetett rángatni a fákról. A gondok mélyebbről jöttek, szó szerint, amikor belefutottunk a rózsa ágaiba - hát azt hiszem, ezt senkinek sem kell magyarázni, miért. Több óra munkával sikerült kiszabadítani a kerítést és a lelakott barackfát, amelyen nagyon látszott a szőlő hatása. Konkrétan egyik oldalán voltak ágak és hajtások, ráadásul a szőlőtől elfelé dőlt szerencsétlen. Csoda, hogy tavaly egyáltalán termett.

A munka eredménye, hogy viszonylag tiszta a két kertet elválasztó rész, és a veteményes végre napsütéses területté vált, a többi pedig a (leendő) szomszéd dolga. Bár az lenne a legjobb, ha hozzácsaphatnánk a mi területünkhöz =))

A kezdetek

Nos, a ötlet, hogy veteményezni kezdünk, idén késő télen jött, de még épp időben. A kert maga körülbelül 100 négyzetméter, bár a szomszéd kertjétől való elválasztás elég tökéletlen, ezért ennél azért valamennyivel kisebb. A talaj homokos, évek (évtizedek?) óra nem volt rendesen használva, mindössze három gyümölcsfa (meggy, sárgabarack, szilva) árválkodik, sajna ezek sem voltak gondozva rendesen, talán a barack néz ki valahogy (termett is tavaly), a szilva és a meggy viszont egy darab bot, ami szinte semmilyen termést sem hoz, csak hosszú hajtásai vannak.

Ez csak a kisebbik gond, a gyümölcsfák megfelelő metszéssel rendbe hozhatóak, no de maga a kert sem volt ápolva évekig - ennek eredményét alább láthatjátok, hadd beszéljenek a képek:

Hát igen, de minden kezdet nehéz :) Tehát a kert nagy részét térdig, néha fenékig érő tarack, borostyán, elvadult szőlő és málna, vérehulló fecskefű borítja, természetesen mind agresszív, alkalmazkodó jószág, irtani nehéz ezeket, úgyhogy a mostani munka elég pepecselős, és minden jel arra mutat, hogy a nyár is melós lesz.

A gazolást már elkezdtük, nem semmi munka. A hátsó részeknél (arról képek nem készültek) könnyebb volt, mert nem nőtt ekkora gaz, helyette az egyik ledőlt melléképület sitthalma vált a földdel egyenlővé, úgyhogy ásóval és főleg kézzel forgattuk ki azokat a földből. Előrébb haladva a sitt mennyisége csökkent, helyét felváltotta az irdatlan nagy gaz. A legnagyobb gond ezzel az, hogy az apró gyökerek, zöld részek bennmaradnak, és ezek szépen újra kinőnek - ezt már tapasztaltuk pár nap után, ahol rendbe tettük a földet, ott már voltak friss hajtások. Remélhetőleg a rendszeres és alapos gazolás majd megszünteti vagy legalábbis mérsékli ezt a gondot, bár ennél már csak könnyebb lesz :)