Alakulgat a kert

Túl vagyunk több mint a felén! Legalábbis az ásás-gazolás mizériának. A saját területünkön. A nagy haladás elsősorban annak köszönhető, hogy a kert elülső részét apa dugiban veteményezte néhány éve, és ugyan feladta, de a gaz mennyisége lényegesen kevesebb :-) Persze így is előkerültek valami három ember vastag elkorhadt fa combnyi gyökerei (hűdemenőköltőikép:)), amit csákánnyal kellett kivarázsolni, de felüdülés volt a deréktörő szitálós performanszokhoz képest.

Közben nagyapám szerzett dughagymát, úgyhogy most már biztos, lesz hagymánk is!

Az ültetés mellett még mindig a tereprendezés a legfontosabb. Hiába irtottuk ki a gazt a veteményesünk területéről, sajna a szomszéd területek állapota katasztrofális. A kert egyik oldala a helyi állomás felé néz - konkrétan a kert végében haladnak a sínek. Ez nem baj, de nem nagyon gondozzák ezt a területet, olyan elburjánzott bokrok vannak, amelyek borostyánnal benőttek, leveleik alig vannak és olyan fonatot alkotnak, hogy lakni is lehetne alattuk. A borostyán persze hozzánk is bekúszott, de akárhogy vagdossuk, több mint valószínű, hogy vissza fog kúszni. A MÁV kertet meg mi nem tudjuk és nem is akarjuk rendbe tenni...

A másik oldal sem rózsásabb, az a terület a szomszédé. Nagyon aranyosak, de tulajdonképpen nem is itt laknak, amúgy is költözés és építkezés közepén vannak, nem az a farknyi terület lesz a legfőbb gondjuk, de minket kellően akadályoz: egyrészt onnan is terjed a borostyán-elvadult szőlő-elvadult bodza trió (ujjnyi vastag rózsaágakat is hoznak magukkal), másrészt az átlógó részek leárnyékolják a veteményes egy részét. Arról nem is beszélve, hogy a szőlő teljesen behálózta a szerencsétlen barackunkat (elég kínos, hogy hagytuk ideáig fajulni a dolgokat).

Tehát délután nekiestünk metszőollókkal és fogasfűrésszel felszerelkezve az említett növényeknek. A szőlővel viszonylag jól boldogultunk, nagy része elszáradt, le lehetett rángatni a fákról. A gondok mélyebbről jöttek, szó szerint, amikor belefutottunk a rózsa ágaiba - hát azt hiszem, ezt senkinek sem kell magyarázni, miért. Több óra munkával sikerült kiszabadítani a kerítést és a lelakott barackfát, amelyen nagyon látszott a szőlő hatása. Konkrétan egyik oldalán voltak ágak és hajtások, ráadásul a szőlőtől elfelé dőlt szerencsétlen. Csoda, hogy tavaly egyáltalán termett.

A munka eredménye, hogy viszonylag tiszta a két kertet elválasztó rész, és a veteményes végre napsütéses területté vált, a többi pedig a (leendő) szomszéd dolga. Bár az lenne a legjobb, ha hozzácsaphatnánk a mi területünkhöz =))