A kert sorsa

Nooooo, időközben alakulunk, mindjárt mesélem is :)

Előtte hadd köszönjem meg, amit Szerafinától kaptam :-)

Nem nagyon követem az ilyen díjazásos rendszert, de tényleg nagyon jól esett, pedig mostanában hanyagolom a blogot rendesen ilyen-olyan okok miatt :( Még egyszer köszönöm! :-)

A kert sorsa továbbra is. Időközben sikerült beszélni az önkormányzattal, és szerencsére a tervek kicsit másmilyenek, mint elsőre mi hallotttuk. Abba nem megyek bele, hogy mennyire meglepődtünk azon, hogy képesek voltak hivatalos megkeresés nélkül már tervrajzokat csináltatni, mert ennek van egy olyan üzenete, hogy csinálj, amit akarsz, úgyis mi vagyunk az erősebbek. Most ez a továbbiak ismeretében mindegy is.

Úgy lesz, hogy a kertünk egy része, a mostani felásott-bevetett terület megy parkolósodni. Ez mintegy 400 négyzetméter (imádtam, ahogy a hivatalos ember félvállról csak annyit mondott, hogy nem olyan sok, köszike!). De a telek maga jóval nagyobb, így fog maradni terület bőven, már ki is néztük, hogy melyik kertrész lesz felásva és bevetve a jövőben. Összességében a gyepes területünk fog csökkenni, elsősorban a kutya kárára, ez a negatívuma a parkoló-biznisznek. Cserébe viszont normális kerítést fognak csinálni a vonatállomás felé, így megszűnik az onnan való bejárkálás hozzánk (kaptunk már el a melléképületeinkben ugráló gyerekeket, akik arról jöttek), no meg el leszünk szeparálva a szomszédtól, ami megint egy nagy lépés előre. Meg persze megvárják, míg mindent learatunk.

Csak hát a munkát elölről kell kezdeni =( Emlékeztek, milyen gazos és lepukkant volt a hátsó kert? No igen, hatalmas munka volt azt rendbe rakni... Oké, most nem onnan indulunk, de egy gyepes-kissé gazos területet kell kigyomlálni, felásni. Egyelőre ott tartunk, hogy kapott egy kis gyomirtót, hogy minél inkább elosszuk a munkát időben, ne ősszel és tavasszal kelljen kapkodni. De végül is terület lesz, kert lesz, örülünk :)

Addig is a mostani kert. Mindig elmaradok az írással, de azért nem is lehet naponta blogolni, bár munka az van bőven (locsolás, gazolás, vetés és aratás), mégiscsak unalmas lenne mindennap írni, melyik növény hány centit nőtt (bár tök jó, amikor két nap után is látjuk, mekkorát nőttek :))).

A lényeg, hogy a borsót már learattuk, kibontottuk, zacskóztuk, lefagyasztottuk, több kilónyit. Mézédes, tényleg nagyon finom :) A helyét kikapáltuk, most tök költözött oda, ami már ki is kelt :) (A kép fos, tudom.)

A bokorbabnak csúfolt futóbabunk időközben kinőtte a helyét, sajnos már több helyen "lefutott" a számára kijelölt területről, viszont rájöttünk, hogy sokkal jobban megéri ilyet termeszteni, mert a bokorbabon lévő termés elhanyagolható mennyiségű ehhez a vadállat módjára terjeszkedő növényéhez képest. Ami a kép bal-alsó részén látható, fura sárga kis valamikkel kitámasztott növénykék, azok a paprikák. Nagyon befürödtünk idén velük, tavaly gyönyörűen termett, most pedig kicsi maradt, nyamvadt, elsárgult, a termése pedig megfeketedett, mielőtt elkezdett érni, úgyhogy azóta már nincsenek, helyette uborka van már ott.

Mint mondtam, a borsó eltűnt most már, mellette ott vannak a paradicsomok. Ezek már előrébb tartanak ennél a képnél, egy csomó zöld termésük van. Tavaly elszúrtuk ott a dolgot, hogy nagyon szorosan összeültettük a paprikával meg a kerítéssel ezeket, nem is tudom milyen megfontolásból, de a fele az állomásé lett meg az enyészeté =/ De most be fog válni, úgy néz ki :)

A cukkini =) A világ leghálásabb és legigénytelenebb növénye, tavaly is rogyásig volt, idén is addig lesz (a képen éppen bimbózik, néhány nap alatt azonban már négy kis cukkinit is felfedeztem rajta, tovább néhány virága is kinyílt már azóta). A mellette lévő tök kicsit le van maradva, de az is szép ám :)

A zeller. Nos, én meg vagyok veszve a nyersen fogyasztott zellergyökérért, ezért is örültem, hogy lett egy ágyásnyi, úgy 20 db, mind gyönyörű és nagy. Persze a húslevesbe is fog jutni, főleg hogy a csigaprobléma megoldódott, és nem zabálják le folyton a leveleit. A képen nem látszik, de kicsit megkapirgálva mi már tudjuk, hogy vaskos gyökér van alattuk :)

A fokhagyma. Nem is kommentálom, a másik kedvenc, nálunk kilószámra fogy, egészséges és finom, no meg nem is olcsó arányaiban, abszolút megérte. Nemsokára szüretelhető, száradnak el a leveleik.

A karalábé :) Egyszer már szüreteltünk belőle, szerintem nem is maradt semmi abból, amit leszüreteltünk. Nem lett fás, tényleg jó időben el lett kapva. Sajnos a második adaggal megint megjártuk, lepermeteztük, és azt hittük, hogy a permetszer egy hetes várakozási idejére pont jó lesz... hát tévedtünk, akkor jöttek a nagyon esős-napos időszakok, a karalábé pedig meg ugrott mint a fene, egy-kettő kissé elfásodott. Ja, a második kép a karalábé őshonos lakóit mutatja, a csigák helyett most velük harcolunk.

Uborka és jobbra a kicsi dinnyék. Növögetnek, most az uborkák el is feküdtek. A furcsa képződmények, ami kiállnak, PET-palackok, amik abból a célból vannak ott, hogy a vizet tartsák. Alul kivágjuk őket, így a növény gyökere gond nélkül tud nőni, ezért is emelkedtek így ki a földből, mert kinőtték a palackos üvegeket.

Kelbimbó. Életünkben nem ettünk, szerintem kétszer láttuk egy hipermarket polcain, majd kiderül :)

A csigaprobléma megoldása, kissé brutális, de hatékony módon.

Ez egy gagyi kép a szilvafáról, hogy várakozásom ellenére LESZ némi termése :) 

Kert most és később(?)

Hááááát, ma újrakezdésként igencsak sokkoló és vegyes hírekkel szolgálhatok... Maga a kert gyönyörű és csodás, igaz idén én nem viszem túlzásba a kertészkedést (az egyetemen most töltöm a leghúzósabb évemet, és enni és aludni is csak lelkiismeret-furdalással tudok), de anya keze munkája hihetetlen, mondjuk neki ez a szakmája is, naná hogy szebb lesz minden az ő keze alatt =)

Először is a tavalyi csiga-problémát megoldottuk, bár állatorvosi lelkemnek nem túl megfelelő módon, valami csigamérget szórtunk körbe a kert szélén, így ott megállj van a csúszómászóknak. Sajnálom őket, nem tehetek róla, de ha belegondolok, hogy egy-egy nap hány csigaházat szedek össze a határmezsgyén (akár 20-at is), ha azok mind rászabadultak volna a veteményesre, bizony akkor nem sok mindenről tudnék írni =S Mindenesetre szinte semmi ilyen típusú kárunk sincs, pedig tavaly a teljes brokkolit lelegelték =( Kétszer is.

A másik, macerásdabb ügy... Még csak nagyon virágnyelven beszélek róla (nem akarom, hogy olyanok bukkanjanak rá, akiknek nem kéne), de egyszerűen muszáj, belső késztetés, hogy valahol kidühöngjem magam. Adott a mi telkünk, a mi kertünk elsősorban, plusz anya imádott virágoskertje. Aki olvasta tavaly a blogot, vagy csak simán visszanéz, az látja, hogy mi a különbség a tavalyi gazos és a tavalyi kész veteményes között, az idei kertet pedig úgyis mindjárt mutatom, az még sokkal gyönyörűbb. Ugye egyértelmű, hogy nem kis munka van benne. Ezenkívül még néhány évvel ezelőtt, amikor a mi kezünkbe került ez a telek... nos, akkor az egész úgy nézett ki, mint a dzsungel, de tényleg machétával kellett vágni az utat a bejáratig. Ez is megszűnt, hála az évek megfeszített munkájának.

Az egy dolog, hogy munka van benne, de a terület maga sem kicsi, konkrétan felénk vannak ekkora telkek házakkal. No, de mellettünk elhelyezkedik egy közterület, amit bővíteni akarnak, egy parkoló. Leszögezem, mi még semmilyen hivatalos értesítést nem kaptunk, arról már hallottunk, hogy tervezik a parkolót bővíteni, de több ember ezt már kész tényként kezeli. A parkoló az állomásnak épül, az ingázók miatt.

/// A véleményemet nem szeretném kifejezni arról, hogy egy kisvároson belül miért kell a vasútállomásig kocsival menni, mikor hat évvel ezelőtt én a város LEGSZÉLÉRŐL (3-4 km) simán biciklivel elkerekeztem ideáig, még meg sem izzadtam, de mindegy, elfogadom, hogy vannak emberek, akik a vécére is... ///

Ennek egyébként van előzménye, mármint a parkolóbővítésnek, mert állandó problémát jelent nálunk ez. Főleg azért, mert sokan két pálcásnak lőtték a jogosítványukat, így amikor várják életük párját a vonatról haza, a kerítésünk elé állnak farral, ennek több hozadéka is van:
- a kapubejárónkban lazán megállnak, nem számít, hogy kiállnánk a köcsival vagy éppen be, csevegnek a kocsitól öt méterre, mi meg könyörgünk, hogy méltóztasson arrébb állni a tankjával
- benyomják a kerítést és a bokrokat (nem hiszem el, hogy emberek ennyire ne érezzék a kocsijuk méretét és a mi kerítésünk határát)
- mivel a kerítés és a házfal között másfél méter van, és a kocsi feneke gyakorlatilag a kerítésnél, a hálószobák ablaka meg szintúgy, így igen kellemesen száll be a bőgő motorú kocsiból a benzingőz, annak minden egészséges mocskával (ez főleg télen probléma, amikor az illető feneke fázik a kocsiban).

(Persze lehetne mondani, hogy milyen hülyeség, hogy ilyen közel van az épület az utcához, és miért ott vannak a hálószobák - a ház több mint 100 éves, kérem előbb volt itt, mint a vasút, hát ezért :) )

A kis kitérőnek az volt a lényege, hogy a parkoló a mi érdekünk is. Lett volna. A megvalósítást ugyanis úgy tervezik - jön a lényeg -, hogy szépen elvesznek a mi területünkből. Az egyik tulaj szerint (ti. a ház egy hatalmas közös épület, számtalan tulajdonossal) egy métert és a veteményes egy részét (ettől még maradt volna egy kellemes nagyságú telek). Anyával túlléptünk ezen néhány nap alatt, cserébe úgyis kapunk valamit, anya magaságyást szeretett volna. Ennyiben maradtunk. Mivel a tulajdon közös, a területadás is a közösből megy, így mindenki kap valamit cserébe (ebbe nem akarok belemenni, csak jelezni próbálom, hogy a tulajdonosoknak érdeke, hogy az üzlet összejöjjön).

A probléma az, hogy hiába közös a terület papíron, gyakorlatilag csak a mi részünkből megy a föld. A középső házak tulaja szerintem az életében egy kapavágást nem csinált ezen a kerten, sőt saját bevallása szerint nem is érdekli, a másik szomszéd pedig a saját kis részén időnként elvan (hajlandó lenyírni a füvet, talán a leveleket is összeszedi), de nagyjából őt sem érinti az egész, mert a kertrésze a közelébe sincs a leendő beruházás színhelyének, tehát valljuk be, az ő életében sok változást ez nem hozna.

Ez megint egy kis kitérő volt, hogy érthető legyen, mi a gond. Ugyanis ma egy rokonunk jött, mert utánakérdezett a dolgoknak, hogy pontosan hogy is megy ez a beruházás. Most akkor tényleg egy métert elvesznek oldalról? A túrót!! Egy méter MARAD MEG. Kiderült, hogy annyira ki akarják bővíteni, hogy a kocsibejárónktól egy méterre húznák meg a határt, ezzel parkoló lenne:
- a TELJES veteményesből,
- a kutyánk területéből,
- anya virágos kertjéből,
- és menne a kukába több gyümölcsfánk és egy juharunk is, a sövényről már nem is beszélve.
Mi ledöbbentünk. Nem csak a tervezett pusztítás miatt, hanem mert az egész szép nagyságú telekből gyakorlatilag egy társasházakhoz általában tartozó kis füves rész maradna és a kocsibeálló, szóval a szegény kutyának lenne egy kellemes területe, meg két rózsabokorra elegendő hely... Emellett nem oldódik meg a parkolás, mert ugyanúgy odafüstölnének az ablakba, csak a spájz és a fürdőszoba ablaka lesz a szenvedő alany. Király.

Nyilván nem fogják ezt megtenni az engedélyünk nélkül, de már a terv is brutális. És mivel elvileg többségi szavazás van a közös tulajdonról, hiába a "mi" részünk szóbeli megegyezés alapján, a többi tulajdonosé is, így előfordulhat, hogy ennek ellenére is viszik a francba az egészet (bár én most mindenképpen utánanézek, mert nem létezik, hogy a jogszabályok ilyet engednek - biztos hogy egy ingatlan tulajnak van vétójoga, olyan nincs hogy nincs!). Mindenesetre tervben van egy B terv is, ha mégis annyira kell a terület, vigyék a házrészünket is, és fizessék ki, mi pedig tudnánk egy normális kertes, önálló házat venni. Csakhát hitelt ki szeretne felvenni most, ha nem muszáj...? Majd kiderül, de még mindig hihetetlen számomra, hogyha valaki valamit a fejébe vesz, akkor képes másokon kersztül is áttaposva véghez vinni (értem ezalatt az illető tulajt, aki a saját pecsenyéjét sütögeti a mi kertünk árán).

Vissza a kerthez! =)
- Van néhány paradicsom és paprika palánta, előbbiek szépek, utóbbiak furák. Ugyanattól a hölgytől vettük, mint tavaly, akkor rogyásig volt, most meg kókadoznak, dobálják a virágukat, meg minden bajuk van.
- A krumplit hagytuk, nem jött be, erre idén egy csomó kikelt, velük együtt megjelentek a krumplibogarak is (tavaly nem voltak!), szóval gyomláljuk őket keményen.
- Hagyma dettó, ültettünk, de a tavalyi is kikelt, amit nem szedtünk ki, igen vicces, hogy az újratervezett utak mentén a letaposott területeken is simán előbújik :)
- A fokhagyma újdonság a tárkonnyal együtt. Utóbbival anno próbálkoztam, de nem volt hajlandó kikelni, így hagytam. De amit már egész pofásan kaptunk, az nagyon jól beválik.
- A bab és borsó szokásosan megvan, előbbivel kicsit szívunk, mert bokorbabot vettünk és ültettünk a zacsi szerint, ennek ellenére szépen fut felfelé a hálón... A többi zacskóból bokorbab kelt ki, az az egy "selejtes" volt, de mondhatom, sokkal szebb a futó mint a bokor, de olyan macerás ez a hálókészítés... A bokorbabunk amúgy is reflexből tetves lett, tiszta katicabogár ezért minden, idejönnek vacsizni, csak nem esznek eleget :)
- A gyümölcsfák még tavaly megmetsződtek, ennek megfelelően idén valahogy semmi nincs rajtuk, talán két szem szilva, azt is leverte a vihar :(
- Fehérrépa, sárgarépa újratöltve, előbbi végre sikeresen kikelt, csodaszép, köztük néhány fej saláta, eredetileg sorjelzőnek, de a méretük alapján jó lesz az bőőőőven enni is.
- Uborka, speckó módszerrel. Ezt elfelejtettem lefényképezni, majd valamikor pótlom, a vízhasznosítás miatt nyitott palackokkal próbáltuk együtt ültetni őket, egyelőre működőképes a dolog.
- Kelbimbó, karalábé. Egyiket sem szeretjük különösebben =D Na jó, inkább csak nem nagyon vettünk ilyeneket, előbbit szerintem még nem is nagyon ettem, de most majd kiderül :) A karalábét is majd fotózom, van már egész nagy is köztük :)

Képek az állapotokról

Most így néz ki nagyjából. Az a fura oszlopos teniszháló a BOKORbabnak készült, ugyanis hiába ez volt a cosmagolásra írva, ez a bab bizony fut, mint a veszedelem. Egyébként gyönyörű, csak nem bokorbab...
(Emellett hadd tegyem hozzá, hogy a kép jobb szélén lévő gazos területet a szomszéd használta. Egy darabig. Amíg szemetet hordott rá. Ha befuccsol a parkolóprojekt, akkor kigazoljuk, és használjuk.)

A fokhagyma.

A tök. Vagy a cukkini, most így nem tudom :)

Zeller, csigapusztítás nélkül (tavaly ilyenkor csak a száruk meredt az égbe, levél nélkül...

Ez eper. Vadepernek nézem, de nagyon furcsa, hogy ott kelt ki pont (a betonterasz mellett), ahová a sikertelen eperültetés után mérgemben kihajítottam az egész láda epret. Lehet tényleg a szabadság hiányzott neki =D 

Esik, szakad

Ígértem képeket, jelenleg viszont annyira kihúztam idővel, hogy nincsenek pikcsőrök, ellenben szakad, így amíg nem rendeződnek az időjárási viszonyok, addig nem tudok képet hozni. Pedig érdemes lenne, egy-két problémától eltekintve, mint a borsó továbbra is az elsődleges célpontja a csigáknak, a kert gyönyörűséges. Eddig megúsztuk krumplibogár nélkül, de mint mondtam, a csigagond továbbra is fennáll. Sőt mi több, megjelentek a még undorítóbb meztelen csigák, amikhez még hozzányúlni sincs gusztusom.

Amit meg nem esznek meg a csúszómászók, azt kitúrja a vakond. Nagynénémék vettek vakondriasztót, a vakond pedig majdnem kiásta azt is :D

A csigaharc

Hát, nem tudom a többi rutinos kertész hogy csinálja, de nálunk a rejtélyes növényeltűnések hátterében a csigák állnak...

Ugye úgy volt, hogy amikor ástunk, és szorgalmasan, jó állatmentő módjára szedegettem a csigákat, nehogy rájuk lépjünk. Pechemre. Ugyanis egy hete kimentünk a kertbe, és azt hittük rosszul látunk - a borsó tizenkét sorából kettő félig le volt rágva! De nem csak kicsit megcsócsálva, hanem rendesen lezabálták az egészet =S No meg a brokkoli is eltűnt, ezek szerint annak is oka volt...

Szóval elindult a csigahadművelet, és a két nap alatt legalább egy kilónyit összeszedtünk =S Ezt úgy kell elképzelni, hogy haladtunk a veteményes sorok között, és marokszámra szedegettem a csúszómászókat. A borsón például füzérszerűen csüngtek, tizenöt centis szakaszon vagy tízet szedtem le. Mivel megölni továbbra sem volt szívem őket, inkább átvittük nagyapámhoz, ahol a csirkék megeszik egy részét, a többi meg szétmászik, ott úgysem zavar senkit.

Amúgy helyzetjelentés :-)))
- a borsó a csigatámadást még nem heverte ki, de magához tért, és úgy néz ki nemsokára virágzik
- túlélő brokkolik kinézete nem túl biztató, elég lyukasak, de még nőnek, talán megmaradnak
- kibújt a megzabált brokkoli helyére vetett karfiol
- a frissen ültetett paprikapalánták szépen nőnek és virágzanak, melléjük most kerültek paradicsom palánták is, szintén gyönyörűek
- a sárgarépa és a fehérrépa totális csőd még mindig, de ami sárgarépából kikelt, az nagyon szép
- az elvetett szárazbab rekord gyorsasággal nőtt ki
- a cukkini és az uborka lehagy mindent fejlődésben, a krumplival egyetemben, a sütőtökről nem is beszélve
- az epreim megrekedtek a fejlődésben, de nem adom fel, míg ki nem pusztulnak

A virágos részleg:
- a tulipánok elvirágoztak :(
- a nőszirom is kinyílt, csak sajna le is tört a virágzó szár, nem tudom mennyi köze van az elmebeteg kutyáimnak a dologhoz
- a dáliák szépen nőnek, alig várom, hogy virágozzanak
- a petúnia kevésbé bírja az árnyékot, mint gondoltuk, amelyik napos területen van, az csodálatosan néz ki, amelyik a másik ablakba került... nos, elhajította a virágait, úgyhogy éppen rehabilitáljuk szegényeket

Ja, még valami, a gesztenye fa - örömmel jelenthetem, hogy megjelentek rajta az első foltok, és a virágai már hömpölyögnek az udvaron. Holnap hozok képeket, aztán megmutatom milyen az élet egy legalább 150 éves óriási fával.