Előtte hadd köszönjem meg, amit Szerafinától kaptam :-)
Nem nagyon követem az ilyen díjazásos rendszert, de tényleg nagyon jól esett, pedig mostanában hanyagolom a blogot rendesen ilyen-olyan okok miatt :( Még egyszer köszönöm! :-)
A kert sorsa továbbra is. Időközben sikerült beszélni az önkormányzattal, és szerencsére a tervek kicsit másmilyenek, mint elsőre mi hallotttuk. Abba nem megyek bele, hogy mennyire meglepődtünk azon, hogy képesek voltak hivatalos megkeresés nélkül már tervrajzokat csináltatni, mert ennek van egy olyan üzenete, hogy csinálj, amit akarsz, úgyis mi vagyunk az erősebbek. Most ez a továbbiak ismeretében mindegy is.
Úgy lesz, hogy a kertünk egy része, a mostani felásott-bevetett terület megy parkolósodni. Ez mintegy 400 négyzetméter (imádtam, ahogy a hivatalos ember félvállról csak annyit mondott, hogy nem olyan sok, köszike!). De a telek maga jóval nagyobb, így fog maradni terület bőven, már ki is néztük, hogy melyik kertrész lesz felásva és bevetve a jövőben. Összességében a gyepes területünk fog csökkenni, elsősorban a kutya kárára, ez a negatívuma a parkoló-biznisznek. Cserébe viszont normális kerítést fognak csinálni a vonatállomás felé, így megszűnik az onnan való bejárkálás hozzánk (kaptunk már el a melléképületeinkben ugráló gyerekeket, akik arról jöttek), no meg el leszünk szeparálva a szomszédtól, ami megint egy nagy lépés előre. Meg persze megvárják, míg mindent learatunk.
Csak hát a munkát elölről kell kezdeni =( Emlékeztek, milyen gazos és lepukkant volt a hátsó kert? No igen, hatalmas munka volt azt rendbe rakni... Oké, most nem onnan indulunk, de egy gyepes-kissé gazos területet kell kigyomlálni, felásni. Egyelőre ott tartunk, hogy kapott egy kis gyomirtót, hogy minél inkább elosszuk a munkát időben, ne ősszel és tavasszal kelljen kapkodni. De végül is terület lesz, kert lesz, örülünk :)
Addig is a mostani kert. Mindig elmaradok az írással, de azért nem is lehet naponta blogolni, bár munka az van bőven (locsolás, gazolás, vetés és aratás), mégiscsak unalmas lenne mindennap írni, melyik növény hány centit nőtt (bár tök jó, amikor két nap után is látjuk, mekkorát nőttek :))).
A lényeg, hogy a borsót már learattuk, kibontottuk, zacskóztuk, lefagyasztottuk, több kilónyit. Mézédes, tényleg nagyon finom :) A helyét kikapáltuk, most tök költözött oda, ami már ki is kelt :) (A kép fos, tudom.)
A bokorbabnak csúfolt futóbabunk időközben kinőtte a helyét, sajnos már több helyen "lefutott" a számára kijelölt területről, viszont rájöttünk, hogy sokkal jobban megéri ilyet termeszteni, mert a bokorbabon lévő termés elhanyagolható mennyiségű ehhez a vadállat módjára terjeszkedő növényéhez képest. Ami a kép bal-alsó részén látható, fura sárga kis valamikkel kitámasztott növénykék, azok a paprikák. Nagyon befürödtünk idén velük, tavaly gyönyörűen termett, most pedig kicsi maradt, nyamvadt, elsárgult, a termése pedig megfeketedett, mielőtt elkezdett érni, úgyhogy azóta már nincsenek, helyette uborka van már ott.
Mint mondtam, a borsó eltűnt most már, mellette ott vannak a paradicsomok. Ezek már előrébb tartanak ennél a képnél, egy csomó zöld termésük van. Tavaly elszúrtuk ott a dolgot, hogy nagyon szorosan összeültettük a paprikával meg a kerítéssel ezeket, nem is tudom milyen megfontolásból, de a fele az állomásé lett meg az enyészeté =/ De most be fog válni, úgy néz ki :)
A cukkini =) A világ leghálásabb és legigénytelenebb növénye, tavaly is rogyásig volt, idén is addig lesz (a képen éppen bimbózik, néhány nap alatt azonban már négy kis cukkinit is felfedeztem rajta, tovább néhány virága is kinyílt már azóta). A mellette lévő tök kicsit le van maradva, de az is szép ám :)
A zeller. Nos, én meg vagyok veszve a nyersen fogyasztott zellergyökérért, ezért is örültem, hogy lett egy ágyásnyi, úgy 20 db, mind gyönyörű és nagy. Persze a húslevesbe is fog jutni, főleg hogy a csigaprobléma megoldódott, és nem zabálják le folyton a leveleit. A képen nem látszik, de kicsit megkapirgálva mi már tudjuk, hogy vaskos gyökér van alattuk :)
A fokhagyma. Nem is kommentálom, a másik kedvenc, nálunk kilószámra fogy, egészséges és finom, no meg nem is olcsó arányaiban, abszolút megérte. Nemsokára szüretelhető, száradnak el a leveleik.
A karalábé :) Egyszer már szüreteltünk belőle, szerintem nem is maradt semmi abból, amit leszüreteltünk. Nem lett fás, tényleg jó időben el lett kapva. Sajnos a második adaggal megint megjártuk, lepermeteztük, és azt hittük, hogy a permetszer egy hetes várakozási idejére pont jó lesz... hát tévedtünk, akkor jöttek a nagyon esős-napos időszakok, a karalábé pedig meg ugrott mint a fene, egy-kettő kissé elfásodott. Ja, a második kép a karalábé őshonos lakóit mutatja, a csigák helyett most velük harcolunk.
Uborka és jobbra a kicsi dinnyék. Növögetnek, most az uborkák el is feküdtek. A furcsa képződmények, ami kiállnak, PET-palackok, amik abból a célból vannak ott, hogy a vizet tartsák. Alul kivágjuk őket, így a növény gyökere gond nélkül tud nőni, ezért is emelkedtek így ki a földből, mert kinőtték a palackos üvegeket.
Kelbimbó. Életünkben nem ettünk, szerintem kétszer láttuk egy hipermarket polcain, majd kiderül :)
A csigaprobléma megoldása, kissé brutális, de hatékony módon.
Ez egy gagyi kép a szilvafáról, hogy várakozásom ellenére LESZ némi termése :)
